bevezető
A-Z lista
viszonylatok
forrásmunkák

a készítőről
levél írása

blog

Az egykori 65-ös villamosvonal különleges státusszal rendelkezik - egyfajta kvázi-legendának számít; nem is igazi villamosmániás, aki nem sétálta még végig egykori útvonalát. Ez az érdeklődés már csak azért is indokolt, mert mai szemmel nézve teljesen hihetetlen, hogy ezen a helyen, a falusias hangulatot árasztó kertes házak között egykor kötött pályás jármű közlekedett. Igaz, mindez azokban az időkben alakult ki, amikor az ehhez hasonló elővárosi környékeken az ott lakók vagy a helyiérdekű vasutat választhatták, vagy a gyaloglást. Az, hogy a helyiérdekű vasút később villamosként megmaradt egészen a nyolcvanas évekig, egyfajta anakronosztikus kedvesség volt a Sors részéről. És nem túlzok, amikor "kedvesség"-et írok: egy vonallal kapcsolatban sem kaptam annyi levelet, mint a 65-össel kapcsolatban: az egykor arra közlekedők, illetve ott lakók köszönték meg, hogy felidéztem azokat az időket, amikor a reggeli első villamos elcsattogása mindenkinek egyfajta tudat alatti biztonságot jelentett!

Érdekes módon maga a 65-ös is egy régebbi járat sorozatos kurtításával született: a "H" jelzésű HÉV a Keleti és a Nyugati pályaudvar közt járt egykor. A viszonylat a Keletitől elindulva a Kerepesi út mentén ment a mostani Nagyicce HÉV állomásig, ott befordult Rákosszentmihályra, onnan átment Pestújhelyre (ez a mai Mezéskalács tér környéke), majd továbbhaladt Rákospalota és Újpest utcáin, hogy aztán nagyjából a mai 14-es villamos útvonalán érkezzen meg a Nyugatihoz. A ritka járat nem volt túlságosan sikeres, ezért ebben a formában csak rövid ideig létezett. Többször rövidítettek az útvonalon; amikor az FVV 1952 április elsejével átvette az üzemeltetését, a 69-es jelzésű villamos már csak a rákosszentmihályi Csömöri úttól a rákospalotai Czabán Samu (ma Széchenyi) térig járt. A 65-ös 1954 október 25-től a 69-es Y-jellegű (elágazó) betétjárataként közlekedett a Thököly út  (Mexikói út torkolata) és a Czabán Samu tér között. 1970 április 3-án megszűnt a 69-es, a 65-öst pedig a MÁV telepig rövidítették. Ezen az oldalon az ekkor kapott útvonallal fogok foglalkozni.

Az eddigre már régen csak egyvágányú járat (HÉV korában még végig kétvágányos volt, de a második világháború után az egyik vágányr elbontották az egyiket, hogy a kinyert anyagot másutt beépíthessék) kis utcákban kanyargott, az ellenirányú szerelvények, illetve később csak szóló motorkocsik a Szerencs utcai kitérőben várták be (és kerülték ki) egymást. És nem csak egymást: a helyiek elbeszélései szerint a vezetők gyakran a megállókon kívül is megálltak, hogy felvegyenek, vagy letegyenek egy utast! A vonalat 1980. január 13-án szüntették meg, bár a vágányok még néhány évig megmaradtak üzemi célra, kapcsolatként az angyalföldi és a zuglói kocsiszínek közt.

Múltidéző sétánk a MÁV telepnél indul, melyet a BKV újabban Mézeskalács térként jelöl. Aki jobban figyel a 69-es villamos (ez nem _az_ a 69-es, hanem egy újabb, melyet 1973 december 29-én indítottak!) Újpalota felől érkező irányánál, láthat egy vágányt a tér sarkában, mely a Szent Korona útjáról kanyarodik ki, de nem kapcsolódik sehová se. Ez volt a 65-ös kiálló vágánya. Erre fogunk elindulni, rég eltűnt sárga síndöcögények nyomában.

A vonal bejárása

Az 1973 nyarán lezajlott átépítés előtt a 65-ösnek még mindkét irányba volt kapcsolata a Kolozsvár utcával (lásd baloldali rajz), ekkor ez fel lett adva a 69-es villamos miatt (jobboldali rajz). Az ezután Zuglóból forgalomba álló kocsiknak egy kicsit helyteleben haladva kellett beállnia a vonalra.

65-ös villamos, már a MÁV telep-Czabán Samu tér útvonalon, de még a tér északkeleti oldalán levő vágányon, az ABC előtt.

Az egyenes vágány feladásával a végállomás a Szent Korona (akkor még Lenin) útja torkolatába került. Itt még a mai képen is olyan, mintha meglenne a vonal.

Persze a valóság szomorúbb, a sínek pár méter után végetérnek.

1500-as motorkocsi a jellegzetes MÁV-os vasbetonkerítés előtt, melyből manapság már egyre kevesebb látható.

Érdekes, de talán még inkább jellemző módon a vágány helyére itt még semmit nem építettek, ugyanott szomokodik. Néhány éve még talpfákat, síneket is lehetett itt látni, ma már csak pár lefűrészelt felsővezetéktartó oszlop csonkja emlékeztet a villamosra.

Valahol errefelé készülhetett a baloldali kép, abból az időből, amikor a 65-ös még a 69-es betétjárataként üzemelt: az első tuja utóbbi viszonylathoz tartozik, mögötte egy 65-ös jön.

2001-ig az Ozmán utca kereszteződésébe érkező vándort az oszlopcsonkon túl egy meglepetés várta: egy "ittfelejtett" megálló! Még a világítás kapcsolója is megvolt, a megállótábla karos tartójáról nem is beszélve! 2002-ben aztán mindez eltűnt.

Egy régi kép Szőnyi Lajostól a megálló helyéről, amikor a 65-ös már nem járt, de a sínek még megvoltak üzemi kapcsolatnak.

Az M3 kereszteződése előtt hirtelen megint megjelennek a sínek: ezt a részt az autópálya építése körül újrafektették, ekkor burkolt vágányzat lett belőle, melyet a jelek szerint nem olyan egyszerű felszedni, mint a magasvágányt...

Az utat vágánysorompó zárja le, aztán a sín eltűnik az M3 bevezető szakaszában díszelgő aszfaltcsík helyén. Pár éve még megdöccent az itt áthaladó autók kereke az akkor még a helyükön levő vágányon!

A két útpályából emlékeim szerint (van, akinek másképp rémlik) nem egyszerre távolították el a villamospályát, az egyik évekkel hamarabb eltűnt.

Egy újabb sorompó a zajvédő fal mögött. Itt egy kicsit megint aszfaltban haladt a vágány, így szintén nem bontották el. Az oszlopokból is megmaradt néhány!

Ez a két kóbor sínszál minden értelem nékül hever a földbe süppedve, nem tudni, hogy miért nem vitték el őket is, mint a többit.

Az útátjáróknál - mint a városban még annyi helyen - itt is még meg lehet találni a sínmaradványokat. Sőt, ahogy az a jobboldali képen látszik, még a felsővezeték-tartó oszlop is megvan, mellette pedig egy még régebbi oszlop csonkja szomorkodik!

Villamos a fentebbi baloldali képen látható átjáróban...

Ezzel el is értünk a Rákos út kereszteződéséhez, ahol a kockakővel burkolt vágány egészen 2005-ig látható volt az aszfaltban.

A felújítás után már csak sejteni lehet, hogy itt egykor villamos járt.

Hogy el tudjuk képzelni a környéket a villamos korában, itt van egy kép 1976-ból, ahogy egy 1700-as iker keresztezi a Rákos utat.

A civilizáció innentől kezdve két saroknyi távra visszavonulót fúj, a Szent Korona útja itt ugyanis földút. Ez persze megkönnyíti azok dolgát, akik megpróbálják a HÉV mindkét vágányát odaképzelni.

A járat kisvártatva egy éles kanyarral a Beller Imre utcába fordult. Alan Murray-Rust baloldali felvételén jól látszik, milyen falusias volt a környék: egy komolyabb eső után teljesen felázott a földút. A jobboldali képen már a leaszfaltozott jelen látható.

Ugyanez a kanyar másik irányból.

Innentől kezdve a külső végállomás fele tekintve a bal oldalon haladt a villamos vágánya...

... persze kivéve a Szerencs utca előtti részt, ahol a forgalmi kitérő volt.

A kitérő sajátossága volt (bár nem egyedi módon Budapesten), hogy baloldali közlekedés szerint kerülgették benne egymást a villamosok: a képen látható 1700-as iker "normális" logika szerint felénk kellene, hogy továbbinduljon, ám a valóságban pont tőlünk távolodna (ha a távolban kivehető másik szerelvény végre beérne a másik vágányra).

Ugyanez a kerülgetés Heinz Heider 1978-as képén két 1500-as kocsival.

Egy kép távolabbról.

Az útburkolatban 2000-ben még néhány helyen sejteni lehet a vágányok helyét: az úttest itt az utolsó időkben már aszfaltozva volt, de a sínek a földre voltak helyezve. Miután megszűnt a villamos, a pályája ki lett emelve, de a helyét nem aszfaltozták le.

Az Arany János utca kereszteződése. A régi kép is már a vonal megszűntetése után készült, hiszen a megálló táblája (melynek tartója a mai napig megvan) hiányzik, az űrszelvénybe pedig beparkolt egy Wartburg...

Az előző kép hátterében látni lehetett, hogy egy felsővezetéktartó oszlop valamilyen rejtélyes okból megmaradt, talán mementónak!

A Rädda Barnen utcai megálló táblájának tartója is nagy túlélő.

Elvesztett idők hangulata...

Bármilyen furcsa, a fenti két kép ugyanott készült, 24 és fél év különbséggel! Ez a Beller Imre utca és a Szőcs Áron utca találkozása (avagy a Szentmihályi út nyugati vége - ahogy tetszik). Jól látható, hogy utóbbi már akkor is forgalmas út volt (egy tükör van a kereszteződésben a jobb beláthatóság érdekében), még ha nem is abban a 2x2 sávos stílusban, mint most...

A távolban már látszik az utazás vége, a Széchenyi (akkor még Czabán Samu) téri plébániatemplom. Már csak meg kell kerülni, hiszen a végállomás a másik oldalán található.

A sár alól hirtelen némi sín is előtűnik a tiszteletünkre!

Ezen a képen nem túlságosan meglepő módon újfent egy 1700-as ikret látunk...

... akárcsak ezen.

És a templom megkerülésével elértük a végállomást!

A sín itt nem ért véget, hiszen be volt kötve a Fő utcai vágányokba, mi több, régen oda befordulva végződött a vonal.

A bal szélen látható lámpa nagyjából ugyanott lehet, mint akkor, amikor még jártak a sárga síndöcögények.

A Czabán Samu téri végállomás, amikor még nem a templom oldalában végállomásoztak a Pestújhelyről érkező villamosok. Ezt könnyen megtehették, hiszen nem tartották fel a forgalmat - az újpesti és angyalföldi járatok akkor még nem a Bácska, hanem a Fő utcán keresztül mentek az Árpád út felé. És az utazás itt véget is ért, tessék leszállni! Aki esetleg visszafele is szeretne egyet utazni ezen az elvesztett járaton, az szálljon fel az én kis virtuális nosztalgiatujámra!

Újkori fotók: Varga Ákos Endre és Baracsy Ákos
Archív és térképek:  Tim Boric, Harald Schachenhofer, Heinz Heider, Alan Murray-Rust, Szőnyi Lajos, illetve Németh Zoltán Ádám, Nagy Zsolt Levente, a tramway.com és a szerző gyűjteménye