Nem, még véletlenül se szeretném, ha valaki
azt hinné, hogy költőnek képzelem magam. Mert nem. Legalábbis nem jobban,
mint bármelyikünk. Néha rámjön, és papírra vetek pár sort, és ha az eredmény
még másnap is tetszik, akkor nem dobom ki. Formailag kötetlen verselésűek
ezek az opuszok, senki ne jöjjön nekem szótagszámokkal és ritmusképletekkel
- ha annyira menne nekem ez, akkor nem számítástechnikával foglalkoznék
;-)
Tévelygés
Apró kis tévelygés
-hogy én?
-verset írok?
Azért van ez csak,
mert magammal nem bírok.
Szeretnék jelezni
-hahó!
-érted élek!
De attól tartok a
szóvirágokkal elijesztenélek.
Kevés a szó-szépség
-hozzád képest?
-nulla!
Ezért ülök még itt,
hosszú órák múlva.
Mert nem lehet leírni
-Téged
-szavakkal?
Hogyan ismertessem meg
a színeket egy vakkal?
(1999)
Felismerés
Azt hittem, hogy megszokásból vannak a
reggelek,
és azért hittem ezt, mert nem ismertelek.
Aztán jöttél, láttál, győztél, s ha én
lennék a Nap,
én is kelnék mindig, csak hogy láthassalak!
(1999)
Egy pillanat, egy érzés
Egy pillanat, egy érzés,
két sóhajtás, egy kérdés
-ennyi a boldogság kulcsa,
s egy cseppet sem furcsa,
hogy minden új értelmet kap.
(1996)
Adni, adni, adni...
Szívemről a ködöt világgá kergetted,
nem vagyok már mi voltam: anyátlan gyermek.
Megtanultam becsülni magam és a sorsom,
s az élet múló terhetit is vidámabban
hordom.
Úgy szeretném mindenemet Veled megosztani,
nem akarok más, csak adni, adni, adni...
(1999)
Félelem
Félek, hogy nem tudod,
mi az, amit érzek,
félek, hogy nem érzed
a tüzet, ami éget
Félek, hogy azt hiszed
más, gonosz ember vagyok,
s hogy megmutassam igaz valóm,
azt már nem is hagyod!
(1999)
Hagyd, hogy adjak!
Van nálam szebb talán,
még jobb is akadhat,
de nálamnál jobbat
neked egyik sem akarhat!
Nem csak szépet, jót:
de a legszebbet-legjobbat,
csupa olyan dolgot,
mit szó el sem mondhat!
(1999)
Dupla (vagy) semmi
Ez a két vers ugyanaz, két különböző hangulatban átdolgozva. Az egyik szomorú, a másik bizakodó. Azt hiszem ilyenek vagyunk... (elnézést kérek az ékezetek hiánya miatt)
Hinni és tudni...
Azt hiszem, hogy remeltem, de nem vagyok
biztos,
azt hittem, hogy megertem, mi masnak titkos
Azt hiszem, hogy bolcs vagyok, bar keveset
tudok,
azt hittem, hogy azt tettem, mit jonak
gondolok
Mit lattam ott volt, de nem nekem,
mi nekem volt ott nem lattam - megcsalt
a szemem.
Hangokat hallottam, es harmoniat kerestem
bennuk,
de szavak voltak es nem jutott el agyamig
ertelmuk
Valamit gondoltam, lehet, hogy ugy is
volt
mikor csillagnak lattam a felhot, s Nappa
valt a Hold
Dalokat koltottem egy rossz kozonsegnek,
es most azt hiszem az egesz vilag egykent
nem ert meg...
De lehet, hogy az enekem nem is jelent
semmit?
Lehet, hogy a hangom nem er utol
senkit?
Varnom kellene - de az ido nem baratom,
es olyanert harcolnom, aminek a
celjat is latom,
de ebben az erdoben nem tudom az
utat,
igy csak arra tudok menni merre
szivem mutat.
A fajdalom mogott - ott van az atjaro
a Szenvedes lakik ott - es talan
a Megvalto
ha felsz tole maganyt es konnyeket
hozhat,
de ha mosolyogsz minden lancodtol
megfoszthat
A dontes a kezedben, a boldogsag
benned,
gondold meg mennyit er, es tudod
mit kell tenned!
Lement a Nap es feljottek a Holdak,
a leghangosabb csendben kozeleg a Holnap
felsz tole, hogy mit hoz, hogy' alakul
sorsod
es nem latod, hogy jovodet onmagadban
hordod?
Azt hittem remeltem, de mar nem vagyok
biztos
s most azt hiszem hogy megertem, mi foldi
szivnek titkos
Azt hittem, hogy bolcs vagyok, s bar keveset
tudok,
az igazsagnal tobb az, amit annak gondolok.
Mit lattam az ott volt tenyleg - de nem
nekem,
mi nekem volt ott nem lattam - megcsalt
a szemem.
En remeltem - akarni kellett volna...
(1998)
Utak es holnapok
Azt hiszem, hogy remeltem, de mar nem vagyok
biztos
azt hittem, hogy megertem, mi barki masnak
titkos
Azt hiszem, hogy bolcs vagyok, bar keveset
tudok,
azt hittem, hogy azt tettem, mit helyesnek
gondolok
Mit lattam ott volt - de nem nekem,
mi nekem volt ott nem lattam - megcsalt
a szemem.
Hangokat hallottam, es harmoniat kerestem
bennuk,
de szavak voltak es nem jutott el agyamig
az ertelmuk
Valamit gondoltam, lehet, hogy ugy is
volt
mikor csillagnak lattam a felhot, s Nappa
valt a Hold
Dalokat koltottem egy rossz kozonsegnek,
es most azt hiszem az egesz vilag csak
engem nem ert meg...
De lehet, hogy az enekem nem is jelent
semmit?
Lehet, hogy a hangom nem er utol
senkit?
Varnom kellene - de az ido nem baratom,
es olyanert harcolnom, aminek a
celjat is latom,
de ebben az erdoben nem tudom az
utat,
igy csak arra tudok menni merre
szivem mutat.
A fajdalom mogott - ott van az atjaro
a Szenvedes lakik ott - es talan
a Megvalto
ha felsz tole maganyt es konnyeket
hozhat,
de ha mosolyogsz minden lancodtol
megfoszthat
A dontes a kezedben, a boldogsag
benned,
gondold meg mennyit er, es tudod
mit kell tenned!
Lement a Nap es feljottek a Holdak,
a leghangosabb csendben kozeleg a Holnap
felsz tole, hogy mit hoz, hogy' alakul
sorsod
es nem latod, hogy jovodet onmagadban
hordod?
Azt hittem remeltem, de mar nem vagyok
biztos
s most azt hiszem hogy megertem, mi foldi
szivnek titkos
Azt hittem, hogy bolcs vagyok, s bar keveset
tudok,
az igazsagnal is tobb az, amit annak gondolok.
Mit latsz ott van tenyleg - nyujtsd ki
hat a karod,
es mosolyog a holnap - ha te is ugy akarod.
En remeltem - akarni kellett volna
Most akarom - remelni tegnap.
A holnap teged akar...
(1999)
Szösszenet
Az érzés, amit adsz:
bármi baj van - megnyugtatsz!
(1999)