Kedves jelenlévők, fürdővendégek, hölgyeim és uraim, és az a kedves kislány, aki éppen levegőért kapkodik a medence közepén! Sajnos mindennyian tudjuk, hogy szomorú alkalomból állunk a víz körül, így mondandómat stílustalanság lenne harsány szónoki eszközökkel felütnöm. Mert hát hogyan lehetnénk vidámak, harsányak most, amikor tettekre van szükség? Amikor végre szembe kell néznünk a nehézségekkel, és az arcukba kiáltani, hogy meg fogjuk őket oldani! Mert mi egy ilyen nemzet vagyunk: a jég hátán is megélünk, és felvirágoztatjuk a nagyvilágot! Igaz, most még különösen sok a nehézség, szólni is nehéz, úgy záporoznak ránk, de meg kell kérdeznünk, sőt, kötelességünk megkérdezni, hogy mikor jön el az az idő, amikor senki nem fog fuldokolni? Mert most még nem tartunk itt, ez egészen világos. A jelenlegi körülmények sajnos még nem teszik lehetővé, hogy mindenki önfeledten ússzon, fürödjön, és hogy ne kelljen arra gondolnia, hogy bármikor elnyelheti a mélység! Ez a realitás, mely miatt nem is tudunk egyszerre túl sokat tenni a fuldoklás és a veszélyek ellen, hisz a valóság megköti kezünket. De dolgozunk azon, Isten látja a lelkünket, hogy egyszer majd európai módra biztonságban érezhessük magunkat, és akkor majd talán az én pozíciómra se lesz szükség, és hogy fogok én annak örülni! Hiszen most rossz nekünk, mert fuldokolni rossz, de lesz még nekünk jó is, és akkor majd nem lesz rossz, nem lesz félelem, nem lesz fuldoklás! Addig arra kérek mindenkit, hogy álljon mellém, és tanúsítsa, hogy mennyire a haladás, a jobbá tétel ügye mellett állok, mint ahogy már korábban is ez volt minden tettem mozgatórugója! És addig is, amíg jó lesz nekünk, töltse el szívünket a boldogság arra a gondolatra, hogy milyen jó is lesz majd, amikor majd nem lesz fuldoklás, és nem lesz félelem!
Köszönöm, barátaim, kedves jelenlévők, fürdővendégek, hölgyeim és uraim, igazán megható ez a taps, köszönöm! A támogatásuk rendkívül sokat jelent. Még annyit kérnék, hogy valaki, aki tud úszni, menjen már be a medencébe, és hozza ki a megfulladt kislány holttestét!