Különvonat a Mátrában
Púpos + 84-es vonal 2007 februárjában

A Kisterenye és Kál-Kápolna közti, bezárásra ítélt 84-es vasútvonalon ugyan másfél hónappal korábban már jártam egyet Interszitivel, mégse bírtam ellenállni a trains.hu vasútfotós oldal különvonati ajánlatának. Nem csoda, hiszen egy eléggé szokatlan különvonatot szerveztek a Mátra köré: egy háromkocsis rendes vonatot ("rendes" - a Bzmothoz képest), méghozzá M40-es dízel-villamos mozdony, azaz Púpos (nekem kiskorom óta csak "Piros Spenót") által vontatva.

Gyorsan regisztráltam, befizettem az utazás költségét - aztán mégis csak távolról követtem Almár Ákos barátommal, mert rájöttem, hogy így többet elkaphatok a helyszínek hangulatából. A különvonat itt még Hatvan állomáson látható, amint éppen a peron mellé tolatásra készül.

Ha már felmásztam a gyalogosfelüljáróra, csináltam egy képet a túloldalon ácsorgó gépekről is.

Apropó felüljáró: "kicsit" ócskának tűnt.

A Púpos a "piszébbik" vége felől nézve. Amikor kihaladt az állomásról, hogy a salgótarjáni vonalon át eljusson Kisterenyére, már tudtam, hogy jó ötlet volt nem felszállni: nagyon klassz volt a dízelmotor kereplését hallani, ahogy gyorsulás közben felehangosodott, majd a távolban eltűnve elhalkult!

A vonat nem kimondottan tört a TGV vagy ICE3 babérjaira: ezer évnek tűnt, mire befutott Tar megállóhelyre. Itt a fedélzeten levő fotósok leszálltak...

... és úgy telibefotózták a szembejövő, menetrendszerinti "Usgyi" motorvonatot, mintha az lett volna a világ nyolcadik csodája :)

A vonat a keresztezés után előrébbcsorgott pár száz métert. Közben láttunk egy ilyen ósdi UAZ-t is - ezekből meglepően sok fut még errefelé!

"Pöff". (Elnézést a képbe lógó drótért!)

Először nem értettem, miért volt ide ilyen baromi hosszú tartózkodás betervezve, aztán rájöttem: mert a fotósok egy része zergeként felmászott a hegyoldalra, hogy onnan fotózza a vonatot - ehhez pedig időre volt szükség.

Karos jelző, piros mozdony - nekem valamiért az Úttörővasút jutott eszembe erről.

Nyíltvonali pöfékelés - nehéz leírni azt, ahogy eldübörög az ember mellett egy ilyen vonat; valahogy más, mint a többi dízelmozdony.

Persze hang nélkül pláne nehéz visszaadni a hangulatot, ezért itt egy rövid videó a kirándulás epizódjaival. Gyönyörű hangja van a Ganz-MÁVAG dízelmotornak!

Kisterenye, arról a felüljáróról, ahonnan pár hete körbevideózgattam az állomást. Most még a múltkorinál is rosszabbak voltak a fényviszonyok.

Környezetbarát közlekedés? :)

"Ilyen érzés füstölt kolbásznak lenni, avagy akiket a mozdony füstje mindjárt meg fog csapni". Szerintem ezen a felüljárón megépülte óta nem állt egyszerre ennyi ember - szerencsére kibírta.

A körbejárás után a Púpos immár fotógénebbik, azaz hosszabbik végét mutatta menetirányba.

Ahol ezt a képet csináltam, csak pár kilométerre volt Kisterenyétől, de olyan lassan ért ide, hogy azt hittem, elveszett. Nem baj, megérte várni!

A Maconkai-víztározó mellett újabb fotómegállás következett. Mivel a vasút és a tározó töltése közt kisebb ingovány volt található, a népek libasorban araszoltak végig a vonat mellett...

... és egy szárazabb részen keltek át, hogy a töltésről fotózhassák...

... a vonatot.

Persze a Mátra is szép volt, még ilyen borongós időben is.

A mi következő megállónk Mátramindszent volt, ahova így érkezett meg a piros mozdony vontatta kék szerelvény, szép csendben...

... ami aztán gyorsan elmúlt, amikor a körülbelül félmillió vasútfotós leszállt. Aki eddig azt gondolta, hogy a vasútfényképezés magányos tevékenység, gondolja át újra :) Normál esetben valószínűleg egy hét alatt nem volt ennyi utas a vonalon, mint most ezen az egyen!

A kelet-délkeleti kijárat irányában egy kiágazás látható, ...

... ez volt a mátranováki szárnyvonal, ami már jó ideje használaton kívül állt.

A vonat a kiágazás felől nézve. Csak a kép elkattintása közben jöttem rá, hogy a beállítás miatt sok embernek csak olyan képe lesz erről a vágányról, amin egy magányos őrült (én) áll a sín közepén. Tőlük elnézést kérek! :)

Tovacsattogó vonat hátulról. Tévedés ne essék, nem volt nehéz ilyen képet csinálni, mert a döcögény körülbelül gyökkettővel haladt a nem kimondottan svájci állapotú síneken.

Mátramindszentről csak kerülővel lehetett továbbmennünk, úgyhogy legközelebb Mátraballa előtt kaptuk el a vonatot.

Azt hittük, továbbjön, de nem, megállt, és hirtelen tele lett a domboldal emberekkel. Hosszú fotómegállás volt!

Ákos egy kicsit vissza is vonult a kocsiba aludni, én vártam. Nagynehezen aztán végre továbbindultak :)

Na, ez egy kimondottan béna fotó, de ide kellett tenni, hogy érzékeltessem, milyen erőt sugárzó "kis" mozdony ez a Púpos!

Intermodalitás tengerszint feletti kétszázmittudoménhány méter magasságban: baloldalt a vonat egy része, jobboldalt egy AN2-es típusú aknaszedő naszád. Hogy utóbbi mit keres itt, az rejtély.

Következő megállóhelyünk Mátraderecske volt. Azt már előző alkalommal is megállapítottam, hogy ez (volt) a legtüchtigebb állomás közelben-távolban, és most volt időnk a zárás előtti hangulatot kiélvezni, mivel a vonat csak nem akart befutni.

(Igen, ezek tényleg 1909-es gyártású sínek!)

Na, csak meglett! A háttérben látható gyár állítólag hozzá akart járulni anyagilag a pálya felújításához, hogy tehervonatokat járasson rajta, de az államvasutak az egészet velük akarta kifizettetni, így inkább maradtak a közútnál. Ha ez tényleg így történt, akkor csak gratulálni tudok a vasút kiváló üzleti érzékéhez!

És ez már Recsk-Parádfürdő...

... ahol a mozdony ismét körbejárta a vonatot a fotósok kedvéért...

... akik ettől teljesen fel voltak dobva - egészen a raktár tetejéig.

Mi viszont a sok várakozás közben annyira átfagytunk, hogy néhány utolsó fotó után szépen elindultunk haza. A vonat még elment Kál-Kápolnáig, majd onnan vissza Hatvanba, de mi már nem követtük.

Jó kis kirándulás volt, köszönet a szervezőknek!


Vissza az oldal tetejére   Vissza a tartalomjegyzékhez