Bevezető Tartalom Újdonságok English version Deutsche Version Budapest elvesztett sínei
 

 

életképek
építkezések
kocsiszínek
különmenetek
bemutatók

belföld
külföld

elvesztett sín
régi képek

közelről
múzeumok
emlékek
vasút
jegyek
hajók
egyéb

youtube

a készítőről
levél írása

énblog

   
 
Tátrai kiruccanás
(az első képek ellenére nem kimondottan vasútbarát szemmel nézve)

Eredetileg itthon szerettem volna mellékvonalazni, de DB "trolidoktor" barátom azzal az ötlettel állt elő, hogy inkább nézzük meg, mi újság Szlovákiában. Én erre rábólintottam, azzal a kiegészítéssel, hogy egészen konkrétan a Magas-Tátrát javasoltam úticélnak. Ott ugyanis legutóbb még a nagy vihar előtt jártam, ami letarolta a hegység erdőinek igen nagy részét. Intersziti is csatlakozott hozzánk, ő ráadásul még egyátalán nem járt erre, ha minden igaz.

Az idő nem ígért túl sok jót: szürkeség volt és nyirkos hideg. Egy átszállás után már Kassán voltunk, ahol kirohantam a pályaudvar elé, hogy lefotózzam úticélunk egyik közeli névrokonát, a Gömbölyű-Tátrát :)

Aztán gyorsan vissza, hogy elérjük vonatunkat, mely sajnos nem a jobboldali motorvonat volt, hanem egy hagyományosnak mondható, mozdonyvontatású szerelvény.

Poprádon sütött a nap, mi ennek nagyon megörültünk. Imádok havas, napsütötte hegyeket fotózni háttérnek!

Innen Csorbáig (Strba) utaztunk tovább. Bár reménykedtem, hogy egy helyi "bézémottal" fogjuk ezt tenni (itt 812-es sorozatnak hívják a Studenka motorkocsikat, lásd baloldalt), ez nem jött be - normális személyvonati kocsikkal mentünk.

A nagyvasút elhalad a poprádi vontatási telep (vagy mi a szösz) mellett, ahol az "elektricska" kocsiszínje is található. Reménykedtem, hogy a múltkori alkalommal ellentétben lesz forgalomban a régi, CKD gyártmányú csuklósokból, de sajnos csak annyit láttunk belőlük, ami a baloldali képen meg lett örökítve. Ez a kirándulás nem a remények valóra válásáról szólt... Viszont ezen a telepen pihent egy piros-krémszínű kabin is, ami szerintem a Kőpataki tó - Lomnici csúcs közötti lanovka eredeti kabinja lehetett. Kiskoromban még utaztunk vele, úgyhogy örültem a "viszontlátásnak".

Ahogy közeledtünk Csorba felé, egyre több lett a hó. És sajnos innen már a vihar pusztításának nyomai is látszottak: a lenti és a fenti erdőség közti kopár csík régen nem volt ott :( Útközben egy ilyen felsővezetékvizsgáló-Bzmotot is láttunk.

Csorbáról a fogaskerekűvel terveztük elérni a Csorba-tavat (Strbske Pleso). Bár utóbbinál már tucatszor jártam, sosem fogaskerekűvel, úgyhogy ideje volt végre ezt is kipróbálni. A baloldali képen látható, pörgetős menetrendre rácsodálkoztam, ez ma már retrónak számít (bár mintha a debreceni nagyállomáson is lenne ilyen, pedig az nem kimondottan félreeső hely). Aztán morogtam egy sort, mert az indulásig csak üvegfalon át fotózhattuk a fogaskerekűt.

Ekkor persze még nem sejtettem, hogy közelről még nehezebb lesz fotózni a svájci gyártású fogast, a hihetetlenül csillogóra pucolt padló miatt, mely az összes beeső fényt szétszórta :) Egyébként a ritkán járó fogas elérésre elvileg volt vagy fél óránk, de majdnem lemaradtunk róla a pénztáros nem éppen gyors munkavégzése miatt. Aztán végül csak elindultunk.

A baloldali szálloda (?) kiskoromban nagy kedvencem volt - ilyen idétlenül modern épületet azóta se sokat láttam. Az viszont idegesített, hogy érkezésünk tiszteletére elbújt a nap...

... és csak ilyen sápadtszürke fény maradt, ami a hóval kombinálva eléggé megnehezítette a jó képek készítését.

Némi várakozás után az elektricskával mentünk tovább. Eleinte még fák között, aztán hirtelen beleszaladtunk a vihar által letarolt sávba. Mivel gyerekkorom kedvenc kirándulóhelyéről volt szó, a látvány nagyon lehangolt :(

Az elektricska (Tátrai Villamos Vasút) részben alacsonypadlós kocsijai svájci (Stadler) tervek alapján épültek, és szerintem zavaróan hangos villamosberendezéssel rendelkeznek. Tíz perc után már kimondottan idegesített a visítása. Fékezéskor és a kerekek megcsúszásakor meg valami olyan idétlen zajokat adott ki a hajtásrendszer, hogy azon már csak vigyorogni tudtam.

Egy "pusztulásos" és egy harmonikus pillanatfotó a hegyivillamos ablakából.

Ótátrafüred (Stary Smokovec) továbbra is gyönyörűséges. Csak a fák túlnyomó része tűnt el, úgyhogy egyik településről át lehet látni a másikra - ez régen nem így volt.

Ha jól tévedek, akkor baloldalt Alsótátrafüredet (Dolny Smokovec) és Alsóerdőfalvát (Nova Lesna) láthatjuk, nem éppen vidámító körülmények közt. A jobboldali kép már Tátralomnicon (Tatranska Lomnica) készült, ahol szinte idilli állapotok uralkodnak továbbra is. Érdekes módon én nem úgy emlékeztem, hogy ennyire egymás mellett lett volna a kis- és a nagyvasúti végállomás - nem ment régebben tovább az elekticska egy-kétszáz métert? Mindenesetre így egymás közelében lehetett fotózni az kisvasút svájci csuklósát a nagyvasút svájci csuklósával.

Ezek rokon szerkezetek: a gépes rész középen van, erre támaszkodnak fel Rowan-félpótkocsi jelleggel az utasszállító részek két oldalról. A nagyvasúti járgányban itt dízelmotor dübörög, míg a kisvasútiban elektromos cuccok vinnyognak.

A Stadler-re kimondottan jellemző elrendezésnél az utastér elég jó, a gépes középső részben levő alagút viszont meglehetősen nyomasztó. Ezzel együtt örülnék, ha a svábhegyi fogaskerekűre a közeljövőben valami ilyesmi járgányok kerülnének - a svájciak fogaskerekű változatban is valószínűleg szívesen legyártanák nekünk.

Tátralomincon nem időztünk sokat (sajnos), hanem visszamentünk Ótátrafüredre, ...

... ahonnan egy alaposan kitömött szerelvénnyel csorogtunk le Poprádra. Nem volt világos számomra, miért nem állítottak  plusz kocsikat forgalomba, hiszen egy alapvetően napsütéses hétvégi napról volt szó, és állni azért nem olyan nagyon jó ezeken a járgányokon.

A lefelé útra alapvetően rányomta a bélyeget a letarolt erdők látványa, bár valahogy még így is lenyűgöző a Magas-Tátra. Azért remélem, hogy hamar meg tudják kezdeni az erdők rehabilitálását.

Az elektricska alsó végállomásán aztán már csak át kellett szállnunk a közvetlen budapesti (!) Intercity vonatra. Amely egyébként eléggé üres volt, vélhetően a síelők számára kedvezőtlen tél miatt. Pedig nem csak síelni lehet ám itt! Amilyen szép hó volt, nekem kimondottan kirándulhatnékom támadt - bár erre sajnos a szoros menetrend miatt nem volt idő. Mindegy, azért ezen a télen így is csak itt volt lehetőségem fél centinél komolyabb havat taposnom, és ez már önmagában is örömömre szolgált :)


© Varga Ákos Endre, hacsak nincs másképp jelölve. Figyelem: az oldalakon található szövegek és képek csak szerzőik engedélyével közölhetők újra!

Vissza a tetejére Vissza a kezdőoldalra