Városi és nemvárosi közlekedés
Pontosabban inkább nyáron-télen :)
Aki nem tegnap óta követi az oldalaimat, tudhatja, hogy gyerekkorom első magashegységeként a Magas-Tátrának örökké kiemelt helye lesz a szívemben. Ugyan már többször jártam ott felnőttként, mint gyerekként, de sok más hellyel ellentétben soha nem csalódtam benne, sose éreztem azt, hogy "régen ez jobb/nagyobb/látványosabb volt". Kimondottan szebb és rendezettebb lett a nyolcvanas évek óta, és már a 2004-es hatalmas vihar által hátrahagyott sebhelyek is eltűnőben vannak. 2018-ban kimondottan a lanovkák (kötélvasutak) miatt látogattam ide, 2019-ben viszont az "elektricska", azaz a Tátrai Villamosvasút volt az utazás(ok) célja.
Ha valaki esetleg nem ismerné a Magas-Tátra tömegközlekedését, bejelöltem a kötöttpályás vonalakat a fentebbi térképen. A vastag vörös (legalábbis remélem, hogy az, továbbra is színtévesztő vagyok) vonal a Tátrai Villamosvasút, melynek fő vonala Poprádról Ótátrafüreden (Starý Smokovec) át Csorbatóra (Štrbské Pleso) vezet. Ehhez csatlakozik Ótátrafüreden a Tátralomnicra (Tatranská Lomnica) vezető szárnyvonal, egy a T alakú hálózatot eredményezve. Mindkét vonal egyvágányos, kitérőkkel, az állomásokon szolgálattal - kalauzok viszont nincsenek. A "T" két felső végéhez egy-egy további kötöttpályás közlekedési eszköz csatlakozik: Csorbatón a narancs (?) színnel jelölt fogaskerekű (Ozubnicová ľeleznica), Tátralomnicon pedig a kékkel vagy lilával (tényleg nem tudom megmondani, melyik) jelölt nagyvasút. A Tátralomnic és Csorbató közti villamos vonalától felfelé (északra) csak lanovkák (ülőliftek, kis- és nagykabinosak, illetve egy sikló) vannak, lefelé, a hegység lábánál pedig nagyvasút. A térkép általam berajzolt elemeire rá lehet kattintani, némi további infó jön fel olyankor! Hogy érdekesebb legyen, bejelöltem az elektricska felhagyott szakaszait is, régen ugyanis a poprádi és a csorbatói vége is más volt: előbbi átkígyózott Felkán, és úgy érte el a nagyvasutat, utóbbi pedig felment egészen a tulajdonképpeni Csorba-tóhoz - a régi állomásépület ma is megvan. Egyébként az eredeti fogaskerekű (a mai ugyanis már a második) is feljebb végződött, mint ma, talán egyszer azt is berajzolom majd (a töltéséből egy áteresz a mai napig megvan, félig eltemetve).
Ezen az oldalon az eddig említett összes földön guruló tátrai vasút szerepelni fog ilyen vagy olyan formában, de a főszereplő az elektricska lesz.
Gyerekkorom kedves emléke az a néhány alkalom, amikor autózás helyett elektricskával mentünk valahova. Gömbölyű orrú, "gombszemű" csuklós jószágokon utaztunk, inkább villamosnak néztek ki, mint vasútnak:
.jpg#/media/File:Starý_Smokovec,_nádraľí,_jednotka_420,_rok_1993_(1).jpg)
EMU 89.0 - később ZSSK 420.95 - sorozatú motorkocsik kettesével csatolva. Forrás: Felix O - Stary Smokovec station, Tatra mountain railway Slovakia March 1993, CC BY-SA 2.0, Link
Évek óta hiába próbáltam időben megtudni, mikor közlekedik az egyetlen működőképesen megmaradt példány belőlük, de mindig csak utólag láttam képeken, hogy az éppen aktuális előtti héten. 2019-ben aztán jó előre kinéztem magamnak a Poprádi Veterán Vasúti Klub oldalán, hogy nyáron minden második vasárnap jár. A fő gond az volt, hogy nem találtam útitársat, egyedül meg elég unalmas ennyit utazni két órányi elektricskázásért. Végül Mariannomat sikerült rábeszélni a nyár utolsó vasárnapján, "ránk fér egy kis hegyi levegő" jeligére :)
Augusztus 25-én tehát ott álltam a tátrai elektricska poprádi nagyállomás fölé keresztben odaépített (lásd balra a Pantográf becenevű motorvonat mögött) végállomásán, és nemsokára fel is bukkant a rendszerváltás előtti festést viselő hegyivillamos, lásd jobbra! Pont olyan kedvesen bamba "arca" volt, mint ahogy emlékeztem rá, és pontosan úgy belelkesültem tőle, mint 8-9 évesen :)
A síelők és túrázók által való használtra tervezett motorvonatokat a mi Tatra villamosainkat is gyártó ČKD Tatra építette a hatvanas évek második felében az 1970-ben megrendezett sí világbajnokság forgalmát elszállítandó. Akkoriban az egész Magas-Tátrát felpolírozták infrastruktúrailag: új szállodák épültek, megújult az elektricska és a tarajkai (hrebienoki) sikló, illetve újjáépítették a csorbai fogaskerekűt. Az új elektricskának tágas utasteret terveztek, az emelkedőkre való tekintettel pedig mind a négy forgóváz hajtott volt. Alapvetően a T3-as és K2-es villamosokból indultak ki, ahogy az ránézésre fel is ismerhető.
Útközben sajnos nem volt lehetőség fotózni a vonatot. Pontosabban Erdőalja (Pod Lesom) állomás előtt az egyik kalauz azt mondta, hogy itt várakozni fogunk kicsit, nyugodtan szálljak le, de amint lent voltam, a másik kalauz már fújta is a sípot, úgyhogy örültem, hogy vissza tudtam szállni... Viszont volt egy nem várt bónusz: az út nagy részét a vezetőfülkében töltöttem! Mivel nagyon ritkán sikerül mozdonyon vagy cockpitben utaznom, az örömöm tripla volt: tetszett, hogy látom a pályát kanyarogni magunk előtt, tetszett a jármű, és persze tetszett a táj. Tökéletes lezárása volt a nyárnak ez a kirándulás!
Csorbató végállomáson fotózhattam volna ugyan eleget, de még ki se jöttek a képből a leszálló utasok, máris beborult. Aztán elkezdett esni, pont mint gyerekkoromban, amikor annyiszor megáztunk kirándulások előtt/alatt/után, hogy a hűvös nyári esőt azóta is "csehszlovák időnek" hívom.
A 420.95 (eredetileg EMU 89) sorozatú motorvonatot "Hármasiker", azaz Trojča néven emlegetik a helyi vasútbarátok, akik szemmel láthatóan szépen gondját viselik a talpra állított járműnek (van még pár üzemképtelen is a kocsiszínben). Új korában se lehetett szebb! Imádnivalóan csehszlovák a belseje ezekkel a műanyag ülésekkel, nem? Még hamutartók is vannak, ami egy mai járműnél elképzelhetetlen lenne. Nem mintha normálisnak tartanám azt, aki ilyen jó levegőn bagózni akar, de akkor is, ezzel a részlettel volt tökéletes az időutazásos élmény.
A cseh államvasúti időkből származó hálózati térkép (balra) azt az állapotot mutatja, amikor mindent ők üzemeltettek a környéken, még a Kőpataki-tóhoz, illetve a Lomnici-csúcsra menő lanovkát is. Jobbra a megállók kilométer-távolságokkal - ez is a vonal előző állapotát mutatja, amikor még átment Felkán (Veµká).
Még egy kép a csuklós motorkocsi középrészéről, és az egyik forgóvázról - már amennyi kilátszott belőle.
A kirándulás elektricskázós része itt véget is ért. Visszamehettünk volna vele Ótátrafüredre, de jobb ötletnek tűnt inkább felsétálni a tóhoz. Kár, hogy ebből nem lett semmi, olyan erősen nekieredt az eső; jobb híján bemenekültünk az egyik szálloda aljában működő étterembe. Onnan ebéd után már egyenesen Poprádra mentünk, mert ha megvártuk volna a nosztalgia következő körét, nem értük volna el a Kassára menő vonatot, amivel haza akartunk jutni. Ha valaki csak utazni akart, 2019-ben még kényelmesen meg lehetett csinálni reggel a Budapest - Poprád útvonalat kassai átszállással, majd délután visszafelé ugyanezt, de külső helyeken fotólehetőségekre várni már nem nagyon fért bele, ahhoz túl ritkán járt az elektricska.
A 2019-es Tour de Trams utolsó állomása, avagy Ganzzal Lomnicra
2019 utolsó napjaiban NZA-val körülnéztünk a cseh/német/lengyel hármashatár környékén és Sziléziában (az Alsóban és a Felsőben is). Gondoltam, hogy Katowicéből hazafelé jövet újra el lehetne kapni az előbb látott nosztalgiakocsit; egy szlovák oldal azt írta, hogy pont járni fog. Aztán kiderült, hogy a Tatra aznap a kocsiszínben marad, helyette egy Ganz szerelvény fog közlekedni. Ahogy sejthető, a hírtől nem szomorodtunk el nagyon :) Ugyan 2003-ban már utaztam a nosztalgia szerelvénnyel, az ilyesmit nehéz megunni, no meg 16 és fél év után belefér az újrázás.
Már előző este, Ostravából a Rózsahegy (Ruľomberok) határában fekvő szállás felé jövet elkapott bennünket a havazás, másnap reggelre pedig szép fehér lepel fedte a magasabb hegyeket. A Magas-Tátrát le is fotóztam a benzinkúton reggelizés közben, lásd balra. Jobbra már az elektricska poprádi telepét láthatjuk. Régen a vonal a képen keresztben húzódó utcán ment, az új végállomáshoz viszont új vontatóvágányt kellett építeni: ez kanyarodik le balfelé a vasút mellé. A telep mélyén pedig már látszik is a Ganz nosztalgia szerelvény!
Balra: ezt a 2019-es jéghoki világbajnokság kabalaállatának, Macejkónak a képével díszített Gorillát is lekaptam, ahogy a vasútállomás felé sétálás közben elment mellettünk. Jobbra a főszereplőt látjuk: a 22-es számú motorkocsi egyfajta parádés lova a vasútnak, még neve is van: ő az "Üstökös" (Kométa). A járművet 1912-ben gyártotta a Ganz, a villamosberendezést pedig a Magyar Siemens-Schuckert Művek szállította. Jelenleg a csehszlovák TEVD (Tatranská elektrická vicinálna dráha) cégjelzését viseli, de a csapágytokok a THÉV feliratot, azaz a "Tátrafüredi Helyiérdekű Villamos Vasutak" rövidítését viselik. A kocsi eredetileg tudtommal postamotorkocsinak épült, később hótoló lappal látták el, és a pálya használható állapotban tartása volt a feladata. 1977-ben leállították, és bár civilek elkezdték a felújítását, nem sokra jutottak vele. Végül 1987-ben egy film kedvéért személyszállító járműként állították talpra egy pótkocsival együtt. Akkori gúnyájában 2011-ig járt, akkor villámcsapás érte. Ezután hosszabb felújítás következett, melynek végeztével 2013-tól jár ismét.
Egyébként érdekes, hogy mindenütt azt írják, hogy "villamosberendezés: Siemens-Schuckert", miközben a menetkapcsolón (lásd balra) egy szép nagy GANZ felirat figyel :) Jobbra a kocsi belseje, mely leginkább egy szaunára hasonlít.
Jó időbe telt, mire Poprádról felkapaszkodtunk Ótátrafüredre, de ki akarna száguldozni egy ilyen szép öreg kocsival? Természetesen videóztam útközben - a magyarázószöveget most is a "CC" gombra kattintva lehet elérni. Gyönyörű napos időnk volt, félúttól összefüggő hótakaróval - utóbbival szerencsénk volt, mert egy neten látott, néhány nappal későbbi képen már kopasz volt a táj, addigra elolvadt minden.
A két pótkocsi (mellékkocsi? személykocsi?) is Ganz gyártmány. A sötétebb festésű, zárt kocsi 1911-ben készült, csapágytokjain a vasút teljes nevének - Tátrafüredi Helyiérdekű Villamos Vasutak - rövidítése szerepelt. A 12-es pályszámú, nyitott jármű a megnyitáskori állomány része volt: 1908-ban gyártották. Ha valakit érdekel, az ő csapágytokjain még a TVV felirat szerepelt, ami a vasút korai cégjelzése volt.
Gyönyörűen nézett ki a szerelvény a vakítóan fehér hóban!
Mivel a szerelvény nem az eddigi irányba, azaz Csorbató felé ment tovább, hanem Tátralominc felé, a motorokocsinak körbe kellett járnia.
Az előző videón főleg belülről láttuk az Üstököst, most végre alkalmam volt kívülről is elkapni.
És itt már indulásra készen áll, de a normál forgalomnak természetesen előnye volt.
A lomnici szárnyvonal nem túl hosszú, nem is olyan látványos, mint a "T" másik ágai. Balra a nosztalgia szerelvényt láthatjuk Tátralomnicon, jobbra pedig az eredeti állomásépületet.
Ha már ott voltam, a pár tíz méterrel arrébb levő nagyvasúti végállomásra is átmentem, ahol egy dízeles, normál nyomtávú Stadler GTW, azaz egy 840-es sorozatú motorkocsi várt indulásra, lásd balra. Ezek a kocsik mostanában kapták az itt látható piros festést, eredetileg így néztek ki. Jobbra: a település mögött magasodó csúcsok nem voltak csúnyák, így rájuk is kattintottam egyet. A bal oldali a Lomnici-csúcs, a tetején levő lanovka végállomás/obszervatórium is látszik. A tőle jobbra induló drót, és az azt tartó fémszerkezet viszont nem a lanovka része, az csak egy villamos távvezeték, ami felviszi oda az áramot.
Az elektricska normál motorkocsijai is Stadler GTW-k, csak méteres nyomtávúak, és persze felsővezetékről üzemelnek. Jó nagy ablakai vannak a típusnak, lehet gyönyörködni a tájban!
Ha már nálam volt a kamera, a normál vonatokat is videóztam várakozás közben. Miután Lomnicról átértünk Ótátrafüredre, felszálltunk egy Poprádról jövő szerelvényre, és Csorbatóig mentünk vele. Egyébként ha valakinek furcsa lenne az egybeírás: Csorbató a település neve, Csorba-tó pedig a tóé. Mint ahogy van Gellérthegy és Gellért-hegy is.
A csorbatói állomás megmaradt "szocialista alpesi" stílusúnak, sok terméskővel és sötétre pácolt fa elemmel. Még az utastájékoztatás is olyan, mint régen, lásd jobbra!
A Csorba - Csorbató fogaskerekű - vagy ahogy a szlovákok emlegetik, a "Zubacska" - a Kassa - Zsolna vonal (az egykori Kassa-Oderbergi Vasút) Csorba állomásáról hordja a kirándulni induló tömegeket a tó alá, az elektricskával közös (lásd balra) végállomásra. A hegyi vasút 1896-ban indult először majd' öt kilométeres útjára, még gőzvontatással. Ez a korszak a harmincas évekig tartott, amikor a veszteséges üzem miatt megszüntették rajta a forgalmat. A hatvanas évek végén aztán felmerült az újjáépítése, ami az 1970-es sívilágbajnokságra meg is valósult. A nyomvonal kétharmadrészt megegyezik a régivel, de a vontatás már villamos üzemű (a régi vasúton gőzösök dolgoztak). Mivel fogaskerekű motorvonatokat már akkor se sokan gyártottak, a szerelvények "nyugatiak" lettek: a svájci SLM és a BBC szállította őket. A jobb oldali képen már az alsó végállomást láthatjuk, mely a kicsit lejjebb levő nagyvasúti állomásról nyílik. Az amúgy svájciasan puritán vonatok már elég öregek, úgyhogy a közelmúltban a szintén svájci Stadlertől megrendelték a fogaskerékkel és anélkül is haladni képes új szerelvényeket, melyek a felső végállomáson rá tudnak menni az elektricska pályájára, hogy azon Tátralomnicig vagy Poprádig folytassák útjukat. És ez a "kétéltűség" jól jöhet az alsó végállomáson is, ugyanis azt tervezik, hogy a kanyargós, bevágásban haladó jelenlegi nagyvasúti pályát egy alagúttal kiegyenesítik, és a településtől távolabb létesítenek új állomást. Hogy az átszállási kapcsolat megmaradjon, a fogast a mostani nagyvasúti nyomvonalon akarják ehhez az új állomáshoz vezetni.
Az új szerelvények elvileg 2021/22-ben indulnak, a nagyvasúti alagút és az új állomás megépítése vélhetően hosszabb sztori lesz. Addig is zötyögjünk kicsit a jelenlegi, "csak fogas" szerelvényekkel egy videó erejéig - a "CC" gomb megnyomása után magyar feliratokat is kapunk!
Visszafelé nem mentünk végig az eddig megtett úton, hanem felszálltunk egy "rendes" vonatra, és azzal utaztunk vissza Poprádra. Ahogy balra látható, nem volt kimondott tömeg. Jobbra az útközben látott sviti vasútállomás. Gyerekkoromból rémlik ennek a településnek a neve, mindig átmentünk rajta autóval a Tátrába jövet-menet. A második világháború előtt építették iparvárosnak, és úgy számítottak, hogy egyszer még nagyobb lesz, ezért az akkor tervezett vasútállomás a síneknek a tulajdonképpeni várossal átellenes oldalára került. Aztán a további kiépítés elmaradt, a háború után befejezett állomás pedig maradt a "rossz" oldalon.
Balra már a poprádi vasútállomáson vagyunk. Ennek egy nagy baja volt: nem találtam meleg ételt árusító helyet az épületben (a zsugorfóliázott szendvicsekből már nagyon elegem volt). Végül egy közeli plázában nyomtunk be egy pizzát. Jobbra: tavaly írtam a tarajkai siklóról, amin ma modern járművek közlekednek. Most a vasút mellett véletlenül belebotlottunk a régebbi, olasz gyártmányú kocsikba, azokba, amelyekkel gyerekkoromban (és utána még egyszer 2003-ban) utaztam. Nincsenek jó állapotban, de legalább megmentették őket a lángvágótól, és ez is valami!
A hazautat foglalja össze ez a videó: láthatunk egy, a csorbai vasútállomáson Zsolna felé áthaladó IC-t, aztán láthatjuk azt a személyt, amivel visszamentünk Poprádra. Végül egy hazafelé autózás közben látott dupla Bardotkás tehervonat pöfög át előttünk a sorompónál. Sajnos útközben nem fotóztam, pedig átmentünk pár szép részen. Ezen felül elmentünk két vasútbarátok által kedvelt hely mellett: Telgártnál láttuk a kanyaralagút előtti megállót a hozzá tartozó viadukttal, Tiszolcnál (Tisovec) pedig a részben fogasüzemű vasút figyelemfelhívó tábláit. Sajnos egyiknél se volt élet, de persze nem is számítottunk rá. Majd egyszer ezeket is meg kell nézni!