A gmundeni villamos

Születésnapom apropóján egy hosszú hétvégét a Dachstein környékén töltöttünk párommal. És ha már egyszer arra jártunk, nem bírtam ki, hogy ne nézzünk be Gmundenbe.

A Traunsee partján fekvő, nem is kicsit "KuK hangulatú" üdülővárosnak ugyanis 1894 óta van egy villamosvonala.

Na nem túl hosszú (csak 2,3 kilométeres), de azért fontos a városon belüli közlekedés szempontjából, mivel az egy hegygerinc egyik oldalán levő nagyvasúti pályaudvart köti össze a gerinc másik oldalán található belvárossal, nem kis szintkülönbséget áthidalva. Ezen a képen előbbi végállomást látjuk. Három éve az éppen itt vendégeskedő nordhauseni Combino-t fotóztam ugyanitt.

Ő

A mostani képeken az egykoron a Ruhr-vidéken kiterjedt villamoshálózatot üzemeltető, mára már (neve ellenére) csak busztársaságként létező Vestische Strassenbahn 1952-es gyártású, eredetileg 475-ös, jelenleg 10-es pályaszámú négytengelyes DÜWAG motorkocsiját láthatjuk. Ő 1983 óta jár itt, testvérét, a 9-es pályaszámú kocsit követve, mely 77-től üzemel a városban.

A járgány kétirányú, tehát mindkét végén van vezetőfülke, de csak az egyik oldalán hagyták meg az ajtókat...

... a másikon véglegesen lezárták őket.

A vezetőállás. Természetesen a vezetők árulják és ellenőrzik a jegyeket-bérleteket, mi több, ők szerelik és tartják karban a járműveket, összesen öten!

Amikor legutóbb itt jártam, a remiz mellett még egy kert volt, most viszont egy nagyvárosias út vezet át mellette. És egy modern irodaház is kinőtt a szomszédban, ami miatt az itteni kitérőt át kellett helyezni.

Egy kis videócska az utazásról. Ez nem épp egy hektikus üzem: az általában egyetlen kocsi félóránként jár fel-alá, naponta körülbelül 1400 utast szállítva. A megállókban csak akkor állnak meg, ha valaki jelez, vagy áll ott.

Mint említettem, a villamosvonal viszonylag nagy szintkülönbséget hidal át, emiatt erős lejtők (vagy emelkedők - attól függ, merről nézzük:) is vannak útközben.

Mivel a vonal egyvágányos, több kocsi közlekedtetésének esetére kitérőket építettek, szám szerint kettőt.

Az igazán meredek szakasz a Tennisplatz és Kuferzeile megállók közt van, ez 100 ezrelékes. Ez az érték nagyon magas, a mi svábhegyi Fogaskerekűnk is csak kicsit meredekebb - 110 ezrelékes - csakhogy a gmundeni villamos nem fogaskerékkel, hanem simán, tapadással győzi le az emelkedőket!

A lejtő után a vonal befordul a Kuferzeile-ra, ami a másik különlegessége.

Ez ugyanis egy elég szűk utcácska, ahol a közúti forgalomnak ki kell térnie a villamos elől.

És már ismét a Franz-Josef-Platz-on levő végállomáson vagyunk.

A vonal 1975-ig kicsit tovább ment, egészen a városházáig. A vágány helye felett máig ott van a felsővezeték, és az aszfalt alatt valószínűleg ott vannak a sínek is! Jelenleg azt tervezik, hogy nem csak a felhagyott szakaszt élesztik fel, hanem a viszonylatot meg is hosszabbítják a tó túlsó partján levő vicinális (Traunseebahn) végállomásáig.

De még mielőtt befejezném az oldalt, nézzük meg megint az imént látott Kuferzeile-t! Azért ez se kicsit meredek...

Ebből a szögből át lehet látni a villamos alatt, ami kicsit szokatlan :)

Sajnos nem tudtam egyszerre fotózni és filmezni, pedig megérte volna, mert iszonytat hangos itt a villamos! Még nem is láttam, hogy közeledik, amikor azt hallottam, hogy valami elkezd mély hangon dübörögni. Azt hittem, valahol beindult valami munkagép, és csak aztán tudatosult bennem, hogy a vágányzat vibrációját hallom.

Mindezt annak ellenére, hogy júniusban kicsit hozzányúltak a 2004-ben újjáépített pályához, hogy halkabb legyen (lyukat fűrészeltek a vágányzóna és az úttest közé, és kitöltötték szurokkal, hogy ne adják át a rezgést egymásnak). Persze lehet, hogy csak ez alatt a kocsi alatt dübörgött így a pálya... ki tudja? Mindenesetre a város büszke Európa talán legkisebb villamosüzemére, és annak ellenére meg akarják tartani (sőt, ugye hosszabbítani), hogy nem képest saját magát eltartani a bevételeiből. Én pedig megértem őket :)


Vissza az oldal tetejére   Vissza a tartalomjegyzékhez