"A TPA-70 kisszámítógép rendszer különböző sebességű és számítási teljesítményű processzorokból, ferritgyűrűs és félvezető tárolókból, háttértárakból és nagyszámú perifériából áll. A TPA-70 számítógépek 16-bites, általános felhasználású minigépek, amelyek nagy megbízhatóságú integrált alaktarészekből épülnek fel." (TPA-70 Rendszerelemek kézikönyve I., 1979.)
A TPA-70 fejlesztése 1970 körül kezdődött el. Ez a 16-bites kis- vagy més néven miniszámítógépek hajnala volt, sok ilyen gép került a piacra ezidőtájt, például a Digital PDP-11-ese, a Data General Nova-ja, az Interdata 8/32, a HP3000-es. Ezek közül a legnagyobb sikert a PDP-11 aratta, korszakának egyik legjobb gépe volt, de többen megpróbálkoztak jobb gépet építeni, a TPA-70 is egy ilyen kísérlet volt, mely nem azért nem aratott átütő sikert, mert rossz lett volna... A gépből két sorozat készült: az első a fentebbi képeken látható változat, a másik a TPA70-1025, mely mind mechanika konstrukcióban, mind utasításkészletben, elektronikai megoldásokban különbözött az előbbitől.
A gép alapvető sínrendszere a MIOBUS (Memory Input-Output BUS, 32 Mbit/sec körüli átviteli sebességgel) névre hallgatott, egy aszinkron, master-slave handshaking elven működő busz, melyre különböző subbus-ok csatlakoztak, például a DIOBUS (Direct Input-Output BUS) és a SIOBUS (Small Input-Output BUS, lyukkártyaolvasók és egyéb kis perifériák számára).
Néhány paraméter:
Két érdekesség: a számítógép specifikáció alapján majdnem része lett a szocialista országok Egyesített Számítógéprendszer programjának, de végül a Videoton által gyártott R10 gépekre esett a választás. A másik: az amerikai Control Data Corporation 1977 körül vásárolt két TPA-70-est, amikor egy olcsó, kompakt 16-bites számítógépet keresett, amellyel betörhetett volna erre a piacra. A nagy áttörés elmaradt, de ez mindenképpen egy érdekes momentum...
Az ismertető létrejöttéhez nyújtott segítségéért köszönetet szeretnék mondani Király Péternének és Lőrincze Gézának!