A PDP-11 születésérõl - Larry McGowan visszaemlékezése
(a szerzõ egy emailjébõl engedéllyel kiollózva)

"1967 vége felé kezdtem a Digital-nél dolgozni, a PDP-X projekt rendszerszoftverén. Néhány hónappal késõbb (1968 márciusa vagy februárja) a projektet leállították, Ed deCastro pedig néhány kollégájával otthagyta a céget, és megalapította a Data Generalt. Amikor ez történt, az egyik szoftvertervezõ "Kérem a következõt" felkiáltással mindent a padlóra söpört az asztaláról. Szükség volt a humorérzékünkre...

Néhány hónap PDP-15-ön végzett munka után beosztottak egy másik ember mellé, hogy megvizsgáljunk kölünbözõ létezõ és tervezett számítógéparchitektúrát, hogy kiválaszthassuk a DEC leendõ 8-bites gépének valót. Ken Olsen ugyanis egy ilyet szeretett volna a PDP-X bukása után. Ez volt az "Asztali számológép projekt". Azért szerettük ezt a nevet, mert a PDP-10 guruk békén hagytak, mert egy "asztali számológép" nem volt számukra túl érdekes. Az elnevezés késõbb kavarodást okozott, amikor a Datamation arról adott hírt, hogy egy asztali számológépet terveznek Maynardban (a Digital központja).

Nem tartott sokáig, míg rájöttünk, hogy a világ a 16-bites gépeké, így ebbe az irányba indultunk. "

"Szerencsénkre a cég ekkor szerzõdtette Harold McFarland-et, C. Gordon Bell protezsáltját mellém. Harold több architektúrát is tervezett a Carniegie-Mellon Egyetemen. A kedvence olyan komplikált volt, hogy nem tudtam rájönni hogyan kell rá programot írni. Lehet, hogy ez egy csodálatos gép lett volna, sose fogjuk megtudni... Harold egy másik tervezete volt az, amibõl a PDP-11 lett. Amikor elõálltunk a DEC elsõ 16-bites számítógépének tervezetével, a hardveresek majdnem kidobtak a szobából, mert hiányoztak olyan utasítások, amelyek közvetlen 16 bites adatmozgatásra szolgáltak volna, és nem volt mód rövid címek használatára, ezek akkoriban alapvetõnek számítottak, ha az ember nagy sebességet és tömör kódot akart!

Nemsokára sikerült túltennünk magunkat ezeken a berögzõdött elõítéleteken, és az asztali számológép projekt szárnyakra kapott! Több architektúra-szakértõ (például Gordon Bell és Bill Wulf), hardver- és szoftvermérnök is bekapcsolódott a gép részleteinek kidolgozásába. Harold és a többiek javaslatai alapján elkészítettem az eredeti assembly nyelv specifikációt, Bob Bowers pedig elkészítette annak mûködõ változatát (az assemblert) PDP-10-re egy hétvége alatt. (És bár nem volt kikötve, egy makró processzort is beleépített!) Elkezdtem szoftverfejlesztõket felvetetni (így csoportunk három fõre duzzadt), és megírtam a SIM-11-et, a PDP-11/20 teljes szimulációját PDP-10 FORTRAN-ban (nem az én választásom volt a nyelv). Az assemblerrel és a szimulátorral már képesek voltunk programokat tervezni, fejleszteni és tesztelni. Még azelõtt elkezdtünk programokat futtatni, hogy a hardver prototípus elkészült volna! Érdekes és szórakoztató idõk voltak ezek.

Több napon és éjszakán át dolgoztunk, hogy az elsõ prototípus végrehajtsa a bootstrap kódot, és beolvasson egy programot (papírszalagról), hihetetlen érzés volt, amikor végre megtörtént. Ekkor történt meg az elsõ "összecsapás" a szimulátor és a valódi gép között. A legelsõ PDP-11 programot a frontpanelen vittük be, egy egyszerû hurok volt, amely a memória egyes szavait feltöltötte a saját címükkel. A PDP-11/20 (azóta köztudott), hogy A+2-t tesz az A szóba (A helyett). A megoldás könnyen kitalálható, és azóta gyakran megismétlõdött a történelemben: implementálnom kellett egy hardverhibát a SIM-11-ben!

"Egy kellemes emlék akkoriból: saját kézzel csomagoltam be az elsõ leszállított PDP-11-hez járó szoftverek papírszalagjait. Sajnos nem emlékszem ki volt a vevõ... "

"Emlékszem, hogy felajánlották egyszer az elsõ PDP-11 frontpanelt, és nem kellett! Teljesen el voltunk képedve a színeitõl..."

"Az elsõ PDP-11-hez kapcsolt diszk 64Kszó (128 KByte) kapacitású volt, minden egyes szó külön címezhetõ volt. Ezt nevezem rövid szektornak!"