Két évvel a /20 után, 1972. júniusában került piacra.  A /20 "hard-coded" processzorához képest a /45 KB11 jelzésű CPU-ja mikrokódolt , és jópár új lehetőséget is magában hordoz. A legfontosabb talán az opcionális memóriakezelő egység (MMU - memory management unit) , mely hardveres memóriavédelmet biztosít. Fontos a külön utasítás és adat memóriaterületek használata (split instruction and data space), például a UNIX-hoz hasonló multiprogramozott rendszerek kialakításának könnyebbé tétele miatt (A Digital operációs rendszerei nem használták ki ezt a funkciót). Az opcionális lebegőpontos egység (FPU - floating point unit) mellett meg kell említeni, hogy a /45-nek két, egymástól elkülönített buszrendszere van, az egyiket (mely UNIBUS volt) a normális belső rendszerkommunikációra lehet használni (perifériák, stb), a másikra pedig (Fastbus) memóriát lehet tenni. Természetesen utasításkészletileg is volt változás. A memória eleinte mágnesmagos volt, később MOS és bipoláris tárolóegységek is beépítésre kerültek.

A gép alapvető ciklusideje 300 ns, de csak bipoláris memóriával, melyből maximum 8 Kszó-t lehet beépíteni. MOS memóriával ez az idő 450 ns, ebből már 32 Kszó is lehet a gépben. A legelterjedtebb megoldást jelentő ferritmagos memóriával a ciklusidő 980 ns volt. Ezeket az értékeket a memóriakezelő (akkoriban itthon használatos szóval memóriadiszpécser) nélkül kell érteni, ennek használata további 90 ns-ot hozzátesz a ciklusidőkhöz! Az /50 voltaképp a memóriatípusban különbözött a /45-től. A későbbi /70-es típus a /45 továbbfejlesztése volt.

Egy gyönyörű kép a frontpanelról
Frontpanel
Egy titokzatosan sötét kép
PDP-11/45 a BME-n

Az /55-nél (KB11D) újdonság volt a kernel/supervisor/user CPU üzemmód. Ez tulajdonképpen a /70-es CPU-jának cache nélküli, bipoláris memóriával szerelt változata változata. A címési tartomány itt is csak 18 bit széles, de ez a processzor így is az egyik leggyorsabb a tizenegyesek között. Az /55-ösök frontpaneljának alapszíne fehér.

PDP-11/55