November 15-én fejezte be mûködését az ursus.bke.hu névre hallgató számítógép. Ez a hír így önmagában valószínûleg nem sokakat foglalkoztatna, de a gép történelmi szerephez jutott: az elsõ közvetlenül az Internetre kötött magyarországi számítógép volt, az amerikai számítástechnikai cég két évig fizette a bécsi bérelt vonalat (ez `91-ben volt, amikor még nem is létezett a .hu domain, a gép eleinte osztrák címen volt elérhetõ).
Nagy szám, kikapcsoltak egy számítógépet - gondolhatja az Olvasó, és talán nem is sejti, hogy az, amit õ számítógépként ismer nem azonos egy ilyen számítógéppel. Legalábbis valószínûsíthetõ, hogy az átlag Internettó-olvasó ritkán rendelkezik olyan számítógéppel, amely több tonnát nyom, egy teljes termet elfoglal, és ráadásul vízhûtéssel mûködik... Ugyanis egy IBM 3090-es mainframe-rõl van szó. Talán érdemes röviden megismerkedni egy ilyen rendszerrel!
 

Ezen a képen a processzor látható. Ez egy négyajtós szekrény méretû dobozban foglal helyet. A képen jól láthatóak a vízhûtés csövei, melyeken a külön szekrényben helyet foglaló szivattyúk percenként 60-70 liter vizet pumpálnak keresztül. A központi processzor mûködését egy szervízprocesszor figyeli, amely képes lenne a teljes munkának az elvégzésére, csak jóval lassabban. Figyel, hibát javít, illetve intézkedik, és ezt kéretik komolyan venni: anno a gép installálása közben (ez természetesen nem egy néhány órás munka) egyszercsak beállítottak az IBM munkatársai egy cserealkatésszel. A gép ugyanis érzékeli, ha valami nem stimmel, megkeresi a hibás alkatrészt, egy adatbázisból kikeresi annak kódszámát, és ezután telefonvonalon felhívja az IBM szervízközpontját, ahol a szervízesek megkeresik a szükséges modulokat, majd kimennek a géphez beszerelni azt. Amennyiben a körzeti szervízzel nem sikerül a hiba okát és a szükséges pótalkatrész kódját egyeztetni, a gép a Japánban levõ IBM mainframe központot hívja, ahol minden alkatrész fellelhetõ. Persze tudni kell, hogy az IBM garanciát vállal arra, hogy a gép maximum néhány órát állhat egy év alatt.

Ez a gép az Academic Initiative keretében került az országba 1991-ben. Végig az IBM tulajdona maradt (egyébként pár millió dollárnyit ért volna 1986-ban, amikor a rendszert bemutatták), az Oktatásügyi Minisztérium pedig fizette a fenntartási költségeket (villany, víz, személyzet). Érkezésekor 10-szer nagyobb teljesítményû volt, mint az országban fellelhetõ legnagyobb számítógép. Bizonyos modulokat nem is kaphattunk meg a COCOM korlátozásai miatt, tehát ez tulajdonképpen egy legyengített rendszer volt! A processzor az 1986-os technikai színvonalat képviselte, de voltak '81-82 körüli szalagos egységek is a konfigurációban. A baloldali képen látható színes dobozok egyébként a vincseszterek, egy részük egy nagy hazai vállalat ajándékai. A terminálokon és szalagos egységeken kívül még nyomtatók is voltak találhatóak a gépteremben, az átlagember számára talán furcsa, hogy minden periféria floppyról bootol, így a hûtõgép méretû lézernyomtató is, melyrõl sajnos nem sikerült képet scannelnem...

Itt vannak is a merevlemezek a fenti képen látható szekrényekbõl... Pár gigabyte tárolására alkalmasak, súlyuk úgy 20 kiló körül lehet. Itt szeretném megemlíteni, hogy a rendszerben található szalagos egységek között volt olyan is, amelyik 2.5 MB/másodperces sebességgel képes írni! Az IBM-nél néha elõfordult hogy a szalagos egységeik gyorsabbak voltak mint a vincseszterek. A sebesség fogalma egyébként más, mint amit a PC-knél megszokhattunk: a processzor sebessége egy régebbi Pentiuménak felel meg, ennek ellenére sokkal nagyobb teljesítményre képes. Vagy itt van a memória mennyisége: az ursus-ban 64 MB RAM volt (egyébiránt 3 ns-os bipoláris memória, ha valakit ilyen mélységben is érdekel). Ennyivel lassan már Quake-elni sem lehet, ez a gép viszont 400 párhuzamos felhasználót lekezelt vele! Sõt: a beépített optimalizációs rutinok csak körülbelül 100 user belépése után kezdték magukat elemükben érezni...

Az ursus persze nem volt igazán kihasználva az utóbbi években, a négyezer user havi körülbelül 100.000 belépésének nagy része emailezési és irc-elési szándékkal történt. Már tavaly is el akarták vinni a gépet, amikor az IBM úgy döntött, hogy nem hosszabbítja meg az addigi (nagyon kedvezményes) mûködtetési szerzõdést: az oktatási intézmények nem akarták fizetni a teljes költségeket. Az ursus akkor megmenekült, most viszont eltávozott közülünk. Nyugodjék békében!