Nem akarok túlozni, de ez a film bátran versenyre kelhet a citromos Fantával a "Minden idők legjobban bereklámozott limonádéja" kategóriában. Nem vagyok biztos abban, hogy az Amerikai Filmakadémia illetékes bizottsága ugyanazt a filmet látta, amit én... Vagy én vártam túl sokat? Egész újfajta Shakespeare-kép tárul elénk: az ifjú Lándzsarázó egy szexmániákus hangulatember, egy hiszékeny naplopó, aki legjobb darabjainak legjobb részleteit ajándékba kapta barátaitól. Rendkívül csecse bőrszerkója és a dögös "meg nem értett művész"-tekintet nélkül akár egy kései Rejtő Jenő-regény főszereplője is lehetne, igaz hősünk kicsivel kevesebbet verekszik (természetesen az Erő azért vele van: jól vív). Barátai megannyi kalandor, jellem nélküli hűséges statiszták, csak a párbeszédekhez kellenek. Sajnos a megjeleníteni szándékozott kor miatt autós üldözés nincs a filmben, de lehet, hogy csak utólag vágták ki belőle, annyira penge ez a Shakespeare! Döglesztő a fickó, Gwyneth Paltrow viszont biztosan nyakának nyújtogatásáért és repdeső pillantásaiért kapta meg az Oscar-t, mert mást nem nagyon csinál a film során...

A produkció természetesen rendkívül profi (például a Magyarországon népszerű koncepcióval szemben itt csak az beszédhibás, aki a szerepe szerint az): gyönyörű kosztümök, hatalmas díszletek, lobogó tekintetek, tüzijáték, akció, szex, szerelem, gyengédség... Főleg az utóbbi három, William barátunk annyira tüzes, hogy néha még az sem akadályozza meg a csókban, ha partnere a pillanatnyi definíció szerint fiú. Ja igen, kiderül az is, hogy a klasszikus művek azon részei, amelyeket a nagy drámaíró éppen nem lopott (pardon, ajándékba kapott), voltaképp csak át lettek véve az életéből. Ezek egyébként a film legszórakoztatóbb részletei, bár egy idő után sok lesz az utalgatás. A csúcspont gyönyörű: bár a lány elmegy mással, a színielőadás azért megtarttatik, a királynő pedig Mátyás nevű közép-európai kollégáját utánozva álruhában jelenik meg, majd a végén - inkognítóját ledobva - igazságot tesz. Azaz majdnem. Persze egy Oscar kedvéért én is beültem volna erre az előadásra... A szerelmeseknek el kell válniuk, de azért megbeszélik, hogy egy másik drámában találkoznak. (Tipp: ha a filmből tévésorozatot csinálnának, sorra kerülhet a többi mű is!)

Összességében nem rossz a film, de nem több egy romantikus komédiánál: ha egy nagy embernek érzelmei vannak, azok még nem biztos, hogy nagy érzelmek. Talán ha a főszereplő neve nem Shakespeare-é lenne (merhogy a szereplő nem ő, csak ugyanúgy hívják), akkor ez a film két hét alatt lefutott volna...