Nemrég a Hét kérdése volt, hogy kinek mi tetszik, illetve nem tetszik Budapesten/Budapestben. Természetesen maximum annyira lehet objektíven válaszolni erre, mint a téliszalámival, focivébével, az orális szex-szel vagy az éppen aktuális kormány munkájának minőségével kapcsolatos kérdésekre. Hogy mi az, ami engem leginkább zavar?
Nem a robbantgatások zavarnak. Nem is az
ingatlanárak. Nem az, hogy az utak nagy része alkalmatlan mindennemű közlekedésre.
Nem is az, hogy a közlekedési lámpák összehangoltságának köszönhetően mindig
mindütt forgalmi dugó van, hiszen a piros jelzést és a záróvonalat csak
a balekok veszik figyelembe, a tapasztaltabbak - legyenek tizenhét éves
suhancok vagy hetvenéves mamikák - úgy hajtanak át rajtuk, mintha ott se
lennének. Az se zavar, hogy az autópályák bevezető szakaszain a kamionok
tízcentis kátyúkat vájtak a húsz celiuson már megolvadó aszfaltba. Igazából
az sem baj, hogy a főbb közlekedési útvonalakon "minden sarkon állnak már",
és nem a rendőrök. Sőt, az se zavar, hogy a Váci utcában éjjeli egykor
három járókelőböl kettő éppen német turistákat próbál meggyőzni arról,
hogy rájuk fér egy kis szexuális kielégülés, miközben a rendőrök száz méterrel
lejjebb egy nightklub kidobóemberével beszélgetve kávéznak. Meglepő módon
az se idegesít, hogy ugyanezek a rendőrök a sétálóutcában csak kocsival
tudnak járőrözni, az utcán tartózkodóknak meg félre kell ugrálniuk, és
szemem se rebben, amikor a yardos Skoda megkülönböztető jelzés használata
nélkül száztízzel robog át egy zebrán.
Az sem zavar, hogy az éjszakai busz a
menetrendben írtnál négy perccel hamarabb indul el (az orrom előtt), hiszen
röpke fél órával később úgyis jön a következő! Lehet, hogy más nem tudja
szó nélkül megállni, de az se akaszt ki, amikor a főpolgármester nem érti,
hogy az autósok miért nem akarnak egy tizenötpercenként járó fülledt szardiniásdobozban
zötykölődni uticéljuk felé... Azt is megértem, hogy a tilos helyen parkoló
autók gumijaira kerékbilincset rakó megbízott kocsijával a körút közepén
áll meg, hiszen ez a dolga; na és, ha közben a forgalom háromnegyed sávra
szűkül (hiszen a villamossínekre nem lehet ráhajtani)!
Az omladozó házak se zavarnak, akinek nem tetszik, az ne nézelődjön, a turistáknak is csak ezt tudom ajánlani. És ha valakire rájön a szükség, akkor nyugodtan végezze el a dolgát egy kapualjban, ugyanis nyilvános vécét sehol sem találni, este is nyitvatartót meg aztán pláne. Sebaj, Európába befér még egy kis ízes húgyszag, alternatív megoldásként esetleg járkálhatunk Liberóban! Gondolom azt is kitalálta az Olvasó, hogy az aluljárókban levő dzsumbuj sem zavar, hiszen imádok paprika- és ébresztőóraárusokon átugrálni, és jó érzés tudni, hogy a zsúfoltság egy csomó zsebtolvaj dolgát is jelentősen megkönnyíti, szerencsétleneknek legalább nem kell nagyon strapálniuk magukat ebben az ólombűzös csikágóban!
Viszont ami zavar: az a bizonyos kis hűtőkocsi, ami naponta X-szer végigvánszorog lakótelepünk utcáin, hangos tülköléssel tudatva, hogy eljött az ideje jégkrém és egyéb hűtött termékek vásárlásának! Vagy más szereti ezt a fülsértő, kiállhatatlanul fals dallamocskát, melyet néha hússzor is elsípol az élénk színű jármű? Még a szomszéd kerületben is hallani, pedig ott se akar senki konzervfagyit enni... Érdekelne, hogy ki adott engedélyt arra, hogy olyan helyeken, ahol elvileg a kocsiknak is csak 20 km/órás sebességgel szabad közlekednie, ahol elvileg semmi se zavarhatja nyugalmunkat, miért lehet büntetlenül közcsendet háborítani újra és újra? Miért van az, hogy mindenkit csak az alacsonyan szálló 600SEL-ek és a Diáksziget zaja zavar? Szelektív süketség? Nobel-békedíjra terjeszteném fel azt, aki betiltaná a túdűdúdűűtúdűűűűdííííí-t. Ameddig ezt a melódiácskát kell egész délutánokon át hallgatnom, addig nem fogom magamat jól érezni ebben a városban... Ahol egyébként születésem óta élek.