Még évekkel ezelőtt sikerült egy, az átlagnál (pl. bélyeggyűjtés) jóval több kellemetlenséggel járó hobbit kitalálnom magamnak, ez volt a "számítógéparcheológia". Egy unalmas nyári délutánon történt, amikor -tennivalók híján- az Interneten böngésztem, és felfedeztem egy régi számítógépek fényképeit bemutató oldalt. Rögtön megtetszettek ezek a böhöm jószágok, eszembe jutott, hogy milyen jó lenne ilyesmivel foglalkozni. A nagyobb darab "vasak" nem voltak ismeretlenek előttem, kiskoromban édesapám cégénél (SZÁMALK) többször is láttam ilyesmit (IBM 360, PDP-11/70, Honeywell), később baráti segítséggel a ludens.elte.hu névre hallgató, egész szobát betöltő gépet látogattam meg többször is (érdekes játéka a sorsnak, hogy ez a gép jelenleg a gyűjteményben található), illetve valamennyire ismertem már egy néhány barátom által felélesztett MicroVAX II-est, mely előtte évekig tévéállványként funkcionált (schkol.sch.bme.hu). Egy hét múlva ott álltam életem első saját MicroVAX rackszekrénye előtt, és szembe kellett néznem azzal a kegyetlen ténnyel, hogy nem tudom az egészet hazavinni. Csak a processzort, egy kis diszket, és egy szalagos egységet vittem el, a következő hónapokban hasonló érdeklődésű ismerőseimmel azon ügyködtünk, hogy helyet találjunk egy leendő múzeum számára, gyűjtőmunkánknak köszönhetően ugyanis egyre nagyobb gépeket is megkaphattunk volna, ha lett volna hova vinni őket (így maradtunk le egy VAX 8350-ről például).

Figyelem! A leírás teljesen szubjektívan írja le a történteket! Ha a képekre kattintasz, megnézheted őket nagyobb méretben is!
 

	Már teljesen kezdtem feladni a reményt, amikor 1998 szeptemberében egy Róma András nevű ember keresett meg, és másfél órás beszélgetésünk végén kibökte, hogy valószínűleg tudna egy helyet nekünk. Csodák Palotája a hely neve, hallottam róla, de sosem jártam ott... A következő héten találkoztam az említett intézmény egyik mozgatórugójával, Tóth Pállal, aki azt mondta, hogy nézzük meg, mit lehet tenni. 1998. szeptember 16. (16:30): A dolog hivatalosnak tűnik, megmutatják nekünk azt a két szobát, amibe a következő héten be kellene költözni, aznap még borítékokat tartalmazó dobozokkal van tele, a plafon pedig beázott. Felbukkant Kovács Győző, a magyar informatikatörténet megőrzésének egyik nagy népszerűsítője is, ő a CsoPa egyik kurátora is egyben, szólt néhány jó szót az érdekünkben, de nem tudta elérni, hogy több helyet kapjunk. 1998. szeptember 21.: Most már tényleg a miénk a két terem, a plafont elcsúfító foltot lefestették. A megnyitó négy nappal később van, addig valamit produkálnunk kellene.  1998. szeptember 23.: Kiss Richárd barátom (ő volt a másik "fő lelkes" az egész múzeumosdi alatt) és az én személyes gyűjteményemből hordunk be apróságokat, például egy CM5400-as és egy RA60-as diszket, nyomtatott áramköri kártyákat (NYÁK), terminálokat, néhány PC-méretű PDP-11-est, mindezt saját pénzből, taxival. Néhány hónappal később egy ismerősöm taxis barátja megismer engem egy fényképről, hogy igen, ez az ember valami nagy és nehéz fémdobozt fuvarozott vele... 1998. szeptember 24.: Róma András kocsit szerez, Tiz és Ice barátom pedig segít elhozni egy MicroVAX számítógépet addigi helyéről. Ez a MicroVAX II volt legnagyobb "zsákámányunk" sokáig, majdnem beleszakadtunk, mire elcipeltük. Nem működik, de jól néz ki. Ott éjszakázunk a kiállításon, csak hogy a másnapi megnyitóra valamit prezentálni tudjunk. Kétségtelenül felkavaró egy éjszaka, de a végére büszkék lehetünk magunkra: az egyik terem, ha szellősen is, de be van rendezve, a másik raktárként üzemel. A rendezkedés közben összebarátkozunk néhány CsoPással. 1998. szeptember 25.: Megnyitó, én nem tudok ott lenni, Ricsi igen. Állítólag volt, aki örömében felsikkantott, ahogy meglátta a bolgár CM5400-as diszket. A hivatalos "programban" nem vagyunk megemlítve. 1998. szeptember 28.: Körülnézünk a Digital Magyarország raktárában, újabb múzeumi darabokat nézünk ki magunknak. Sajnos nincs annyi helyünk, hogy mindent el tudjunk vinni, amit szeretnénk, lassan meg kell tanulnunk önmérsékletet tanúsítani, ami nem könnyű!
	1998. szeptember 30.: A Digital-tól egy TPA-1148 érkezik, CDC diszkekkel, a KFKI RMKI-ból pedig egy TPA-11/587 konfiguráció, mindkettő erősen szétszedett állapotban. Egy fél IFA-nyi alkatrész és dokumentáció is beesik mindezekkel. Egy héten keresztül folyamatosan, szinte minden este rendezgetjük, katalogizálom a cuccokat, megpróbálom kitalálni mi mire jó, mit hova kellene tenni. Segítőtársunk akad a CsoPa-s demonstrátor, Doma személyében, aki nélkül nem hiszem, hogy elindult volna normálisan a kiállítás: munkaidőn túl segít szekrényeket összeszerelni, üdítőt hoz, vicceket mond, erre szükség is van, mert a több száz kilós szekrények emelgetésétől többször annyira felidegesedtünk, hogy majdnem otthagytuk az egészet. Néha kicsit meg is sérülünk, senki nem mondhatja, hogy nem adjuk vérünket a kiállításért, ekkor rendszeresítettem egy doboz ragtapaszt a szobákban, hamar elfogy... 1998. október 1.: Élesztgetem a MicroVAX II-t, ami ekkor még a "kávévax" nevet viseli, itt lehet látni, hogy miért. Nem működik, kicsit elkeseredünk, mert annak ellenére, hogy mi egy működő, kipróbálható tárlatot szerettünk volna csinálni, jelenleg semmit se lehet bekapcsolni, mert az egyetlen működő mini-PDP-11 is beadja a kulcsot, valószínűleg a meleg miatt.  1998. október 22.: Még mindig szinte minden este bejárunk. Végre van háromfázisú ipari áram, hogy a TPA-11/587-et, amiből ekkora kiszereltünk az amúgy sem működő társprocesszort, így visszaminősítve TPA-11/585-é, is kipróbálhassuk. De előbb össze kell rakni!  1998. október 24.: Első életjelek a 11/585-től, végre valami bízató dolog! Büszkeség tölt el bennünket, ahogy felpörögnek a hatalmas hűtőventillátorok, és felvillanak a processzor kontroll-lámpácskái. 1998. október 26.: Még mielőtt teljesen összeraknánk, átrendezzük az addig nagyrészt raktárként üzemelő szobát, operátori kuckót építünk a gép mellé, terminálokat helyezünk az behozott asztalra, hogy autentikusabb érzete legyen az egésznek. Ekkora derül ki, hogy a szobában dolgozó hölgy mégse fog kiköltözni a szobából, ahogy eredetileg szó volt róla, így nem tudjuk teljesen a képünkre formálni a helyet. Neki azt mondták, hogy mi fogunk elmenni idővel... A másik szobába behordunk egy bárpult alakú polcot, mögötte lesz a leendő demonstrátor helye. 1998. október 27.: Némi doksiolvasás után rábírom a nagyTPA-t, hogy floppyról betöltse a processzor mikrokódot, akkor azt htitem, hogy innen már csak egy lépés az oprendszer bootolása, nem így volt. Mindenesetre megtanultam fejben gyorsan átváltani decimálisról hexadecimálisba és oktálisba, ezt harmadnapra el is felejtem :-) 1998. november 6.: Egy ihletett pillanatban kitalálom, hogy az üres falakat NYÁK-okkal borítsuk, eleinte csak néhány darab kerül ki, később az egyik szoba falát teljesen teleszögelem velük, egy teljes napom rámegy, a végén izomlázam van. Nehezíti a dolgot, hogy a falak ferdék, a padló ferde, nincs mihez viszonyítani, hogy egy szintben legyenek...
	1998. november 11.: Újabb VAXot hozunk a Digital (ekkor már Compaq) raktárából, egy kollégám segít ki- és bepakolni édesapám Barkasába. Két nappal később meghal a kávévax processzora, majd a diszkje, a hiányt ennek az új VAXnak a belsejéből pótoljuk. 1998. november 19.: Egy újabb MicroVAX, a "carmen" nevű érkezik a BME irányából, jónéhány kiegészítővel egyetemben. Lassan kialakul egy VAX-okból épített "fal", ehhez az eddig a teljesen saját szobánkban levő TPA-1148-at áttoljuk a másik terembe, az ott levő dolgokat pedig vissza, hogy az előbbi átférjen, aztán vissza. A nap végére annyira formában érezzük magunkat, hogy akár zongoraszállítást is vállalnánk. 1998. december 2.: Két újabb gépet szerzek egy fémfeldolgozóból: az egyik egy PDP-11/04, melynek a belsejébe víz került, a másik egy TPA-11/170, ami viszont floppyról RT-11-et bootol. Néhány nappal később a memóriakártya meghal, szerencsére otthon találok egy másikat. A PDP szekrénye teljesen használhatatlan, nem sok híja van, hogy flex-szel építettük ki belőle a processzor és a diszkeket. Egy teljes napom ráment aztán, hogy mindezt betegyem az alkatrészbánya VAX szekrényébe egyedül. A PDP-11 sajnos nem működik. 1998. december 6.: Maulis Ádám és Tiz barátommal újrainstalláljuk a kávévax VMS-ét, a gép a "cogito" nevet kapja. Később egy terminálszerver is érkezik, ő az "ergo" nevet kapja, majd egy kis, clusterből bootoló MicroVAX 2000, ő lesz a "sum". Vicces fiúk vagyunk :-) 1998. december 15.: A Digitaltól érkezik egy VAX-11/750 és egy PDP-11/03, előbbi bekapcsoláskor levágja a biztosítékot (egy 15 amperes automatát!), utóbbi kicsit hiányos, de mindkettő múzeumi darab, büszkék vagyunk rájuk, kezd alakot ölteni egy olyan gyűjtemény, amire vágytunk! Nagy szomorúságunkra még mindig nincs remény arra, hogy a kiállítás látogatható legyen, ugyanis a CsoPa nem tud demonstrátort biztosítani, csak az jöhet be, aki bekéredzkedik, vagy aki bemegy kérdezés nélkül. Utóbbiak néha elvisznek ezt-azt, vagy bekapcsolva felejtik egyik-másik masinát. 1998. december 30.: Már megint elviszik a CsoPások az asztalainkat, kezdhetjük előről a rendezkedést, ennek örömére megint áttologatjuk kicsit a dolgokat. 1999. január 5.: Végre működik a DECserver 200-as, azaz akár 8 terminál is mehet a cogito-ról. Néhány VT-t be is kötünk, az érdeklődők leülhetnek a VMS elé, szomorú, hogy mindezt csak akkor, ha valamelyikünk ott van, bár ez még mindig nem ritka alkalom...
	1999. január 8.: Tiz megcsinálja a VMS-t biztonságosra és kellemesre, azaz végre van is mit mutogatni a VAX-on: van aknakereső, bemutatkozó szöveg, guest azonosító! 1999. január 12.: Matakovics György jóvoltából hozzánk kerül egy TPA-11/560, egy olyan gép, amiből összesen 4 darab készült, pechünkre semmi dokumentáció nincs hozzá, ezért nem tudjuk beüzemelni. A költöztetés sosem jött volna létre, ha nincs apám Barkasa, Csépai Nándor és Tangó barátunk, bár így se volt sok híja a sérvnek. Az elkövetkező hetekben tovább csinosítgatjuk a termeket, tablókat, leírásokat írok és nyomtatok, a VAX-falat (TPA-11/560, VAX-11/750, MicroVAX III, MicroVAX II, Kennedy magnók, PDP-11/04)  L alakba rendezzük. A TPA-11/580-as szobájából ekkor távolítjuk el a bal oldali képen látható terminálokat, kialakul a tárlat karaktere: a "sokVAXos" szoba él, itt vannak kipróbálható dolgok, a másikban statikus kiállítás van. Február végén szereplek a kiállítással a TV2 "Kuk@c" című műsorában, a riporter Kovács Győző, ezt a riportot később még kétszer megismétlik. 1999. március 5.: Megnyitó!!! Sajtótájékoztató, szórólap osztogatás, riporterek és interjúk, a szóvivő Kovács Győző, emiatt néhány újságban az jelenik meg, hogy az ő gyűjteményének darabjai láthatóak itt. Kint jár a "királyi" magyar televízió is, de nem tudunk róla, hogy a felvett anyagot (nem a megnyitót vették, hanem a kiállítás darabjait, többnyire működés közben) leadták volna valahol, valószínűleg az arachívum mélyén pihennek a lyukszalagolvasóról vagy a vákumkamrás mágnesszalagegységről készült képsorok... A nyitás híre megjelenik több újságban és webmagazinban is, valamint egy riport hallható velem a Magyar Rádió "Modemidők" című műsorában is. Igen nagy szomorúságunkra a kiállítás még mindig nem látogatható akárki által, mivel még mindig nincsen demonstrátor. 1999. március 25.: Interjú az Internettóban, valamint ezekben a hetekben a Budapest TV stábja is nálunk jár, sajnos nem tudtam senkit megkérni, hogy vegyék fel a kész riportot. Cikk a 168 órában, a Magyar Hírlap informatikai mellékletében, a VGA Monitorban és a Siemens Magazinban. 1999. március 26.: Illusztris látogatónk van: a Cisco egyik európai főnöke, akinek tetszik a dolog. Közben a CsoPások néha meglebegtetik az Internet bevezetésének lehetőségét a kiállításra, sajnos ez nem történik meg, pedig mi fel lettünk volna készülve rá! 1999 áprilisában a Mikro Volán Elektronika az Info'99 kiállítás alkalmából összegyűjttet Kovács Győzővel és a Műszaki Múzeumos Tóth Endrével néhány érdekes műszaki műemléket, a négy napos bemutatón több előadást tartok régi számítógépekről.  Május elején bemutatom a "TPA-DEC múzeumot" a DECUS (Digital Equipment User Society) siófoki konferenciáján, rengeteg pozitív visszajelzést kapunk, felajánlásokat. A Telnet Kft. és az Extra.hu jóvoltából ekkoriban indul be a muzeum.extra.hu címen önálló weboldalunk. A bal oldalon látható kép azt az állapotot mutatja, ami ettől az időponttól volt látható. Elfoglaltságaink miatt egyre ritkábban tudunk bejönni, de amikor bent vagyunk, folyamatosan fejlesztünk, használhatóvá tesszük az Ultrixot futtató carmen-t, újabb játékokat teszünk fel a VMS-re, bővítjük az alkatrész-, dokumentáció- és statikus gyűjteményünket, illetve a KFKI Számítástechnikai Rt. jóvoltából ezentúl nem ide, hanem a csillebérci KFKI-telepen levő raktárba szállítjuk az időközben felajánlott gépeket.
	1999. szeptember 18.: Ugyancsak a KFKI Számítástechnikai Rt. jóvoltából van demonstrátorunk is, így rendszeres időpontokban nyilvánosan látogatható a tárlat! Sajnos nem tudunk a dolognak elég hírverést csapni. 1999. szeptember 22.: A kiállításról eltűnik a Weller-pákám, viszont feltámad ismét a lelkesedésem, ahogy egy szombat délelőtt végignézem, hányan látogatják meg a kiállítást. 1999. szeptember 24.: Megint szóba kerül az Internet bevezetésének lehetősége, megint nem történik semmi. A tapasztalatok alapján az embereknek tetszik a kiállítás, de mivel nincs megreklámozva, csak véletlenül találnak ránk. Beindul a stop.extra.hu/muzeum cím alatt az új weboldal. 1999. november: Nagyistók Tibor ismét eljön hozzánk, és riportot készít a TV2 számára, a "Háló-Világ" című műsorhoz, nem tudom, hogy valaha adásba került-e ez az anyag. 1999. december 8.: Az utolsó nagyobb fejlesztések a kiállításon: a carmen elérhető a DECserveren keresztül, terminál kerül a demonstrátor kuckójába. Még mindig kapunk felajánlásokat, de a szobák túl vannak terhelve, nagy selejtezést tartunk az alkatrészek közt. Természetesen a selejtezés másnapján már szükség lenne néhány dologra, amit előző nap dobtunk ki. Tipikus... 2000. január 2.: A gépeink köszönik, jól vannak, nem ölte meg őket a kétezres probléma, bár az Ultrix nem akarja elfogadni a dátumot, így ő marad 1999-ben... :-)  2000. február 9.: Először hallunk arról félhivatalosan, hogy az egy év leteltével valószínűleg tovább kell költöznünk. Szomorúak vagyunk, de személyes elfoglaltságaink miatt egyre kevesebbet tudunk a karbantarással foglalkozni. 2000. március: A Csodák Palotája nem hosszabbítja meg a demonstrátor szerződését, a dolog biztos: bezárunk.
	A kiköltözésre május-június körül került sor, páni gyorsasággal menekítettünk meg mindent, aminek a megmentésével még volt értelme foglalkozni, raktárunkba. A baloldali képek a bontás különböző fázisait mutatják: a szétszedés nagy selejtezéssel is járt: ami nem működött, vagy nem lehetet már hasznát venni, elajándékozásra került, vagy kidobásra.  A kiállítás bezárt, de mi sokat tanultunk, mint műszakilag, mint szervezéstechnikailag, még ha szomorúnak is tartom, hogy azóta még mindig nem sikerült új helyet találni a gyűjteménynek, mely közben olyan ritkaságokkal gazdagodott, mint például Közép-Európa legnagyobb VAX-a (az egykori ludens.elte.hu). De ki tudja, talán még lesz folytatása. Mindenesetre szeretnék köszönetet mondani azoknak az embereknek, akik segítettek, és eddig nem említettem a nevüket: Birner Norber Jenő, Csapó István, Egyed Zoltán, Fazekas Mihály, Góz Noémi, Kosztolányi Éva, Schaffer András, Simon Rózsa, Szőnyi László, Tóth Endre, Varga Jenő, Varga Tibor, Várnay Ferenc, és még sokan mások! Jó lenne ezt a maradék helyet valami bizakodóan a jövőbe tekintő szöveggel kitölteni: arról írni, hogy remény van hely szerzésére, hogy milyen nagyszerű új dolgokkal gazdagodott a gyűjteményünk, de nem tudom megtenni. Igazság szerint új dolgok még csak-csak érkeznének, de nincs lehetőség az elhelyezésükre, mivel a raktárunk lehetetlenül megtelt, egyszerűen nem lehet ott már biztonságosan további műemlékeket tárolni. Igaz, az említett VAX9000 érkezte után nem kellett semmilyen dilemmával szembesülnöm, hiszen pótolhatatlan, egyszeri gépeket nem ajánlottak fel, illetve azt az egyet, amit mégis (egy TPA-70-est), sikerült a KFKI Számítástechnikai Kft-nél elhelyezni.