Sínes, szélesvásznú kirándulások Bécstől Malackán át a Kis-Kárpátokig

Négy nappal a jól sikerült osztrák-szlovák-cseh kirándulás után ismét az osztrák főváros felé indultunk, ugyanis megkezdődött a magyar Traxx-ok ausztriai szereplése.

Az új bécsi főpályaudvart sose fogom megszeretni. Úgy értem, a szolgáltatószintje és a parkolóháza jó, de a tulajdonképpeni utasforgalmi rész sötét és huzatos, kevés a pad, és persze az árnyék és a beszűrődő fények váltakozása miatt fotózni se nagyon lehet (jól).

Mindegy, a lényeg, hogy elcsíptük a TRAXX-ot! Nem ez volt az egyetlen belőlük Bécsben: egy másik bent állt a matzleinsdorfi fűtőházban.

Összehasonlításként legyen itt egy Taurusos kép is (lásd jobbra), itthon úgyis meglehetősen ritkán látom őket mostanában.

De korán volt még, mit csináljunk ezután? Első körben elnéztünk Marcheggbe, majd visszatértünk a Keleti Vasúthoz ("österreichische Ostbahn"), ahol első megállóhelyünk a gramatneusiedli állomás volt. Itt a Siemens különböző gyártmányai adtak randevút egymásnak: az első képen balra egy kétáramnemű (ES64U2), jobbra pedig egy négyáramnemű (ES64U4) Taurus látható, a másik fotón pedig egy gyári festésű Vectron figyel. Persze az első kettő hivatalosan nem Taurus, hiszen ezt a nevet az ÖBB védette le magának, de én akkor is így hívom őket.

A német vasútfotós nyelvben van egy olyan kifejezés, hogy "ausgelutschte Fotostelle". Arra a helyre mondják ezt, amit már szétfényképeztek, ami lerágott csont. Nos, a Gramatneusiedl után Bécs felé következő egyenes kicsit ilyen, még én is jártam már itt. Nem mondom, kényelmes, mert nem kell semmi mást tenni, csak várni, és közben még a schwechati reptérről felszálló gépeket is lehet nézegetni, de a felhozatal nem túl színes. Pontosabban túlságosan piros, ahogy az a fentebbi képeken is látható.

És hozzá kell tennem, hogy két- három képet így is kipenderítettem innen az oldal szerkesztésekor, annyira unalmas volt a sok ÖBB-s Taurus. Jobbra felüdülésként a szlovén Adria Transport egy négyáramnemű Taurusát láthatjuk. A sok áramszedő mellett (négy is van neki) a felső fényszóró árulja el, hogy ez az újabb típus - a korábbiaknak a szélvédő alatt van. Na meg rögtön a vezetőfülke mögött van az ajtaja. Ja, és rá van írva, hogy 1216-os sorozat :) Mögötte viszont egy sima kétáramnemű Tau dolgozik, csak hogy a típus ne maradjon le erről a képről se.

Videón kicsit több vonatot is láthatunk innen.

Alapvetően persze a magyar TRAXX-ra vártunk, ilyet még nem sokat lehetett itt fotózni, lásd balra. Jobbra pedig egy "facepalm" pillanat díszlete látható: tudtuk, hogy valamikor jönnie kell a GSYEV Ventusának, de nem tudtuk mikor, ráadásul hirtelen nem találtuk meg a neten a menetrendjét. Egy idő után feladtuk, és visszaindultunk a kocsihoz. Na, ebben a pillanatban tűnt fel a távolban! Én eldobtam az állványt, és visszafutottam, de már csak a végét tudtam hátulról meglőni.

Viszont innentől belénk bújt a bolondbogár, és mindenáron el akartuk kapni. Némi kavargás után Mosonújfalu (Neudorf bei Parndorf) megállóhelynél kötöttünk ki. Sajnos a nap már elég alacsonyan járt, mire felbukkant a motorvonat :(

Másnap ismét útra keltünk, alapvetően a Csallóközt járva be, utána pedig Pozsonytól észak felé haladva. Így érkeztünk el a vicces nevű Malackára (Malacky), ahol a vasútállomás melletti felüljáróról fotóztuk, ami jött. Balra egy Regiojetes vonatot láthatunk Vectronnal, jobbra pedig egy Laminátkás terhet.

Ezután megpróbáltunk helyet találni a szlovák-cseh határnál, de helyette csak fagyöngyöt (vagy valami hasonlót) láttunk, sokat - lásd jobbra.

Végül Břeclav környékén kötöttünk ki. Az egykori Ferdinánd császár Északi Vasút ugyan egészen Lengyelországig elvinne bennünket, de mi csak pár kilométert fedeztünk fel belőle Přerov felé, lévén nem utazni akartunk, hanem fotózni. Konkrétan Hrušky állomás keleti végén táboroztunk le. Az állomás maga úgy nézett ki, mintha eredetileg bővíteni akarták volna kelet felé, aztán végül inkább egy kilométerre innen építettek új megállót - ott, ahol maga a település is van. A fentebbi képeken a változatosság kedvéért ismét osztrák járműveket láthatunk: egy (négyáramnemű) Taurust és egy Herculest.

Ez volt a nap egyik nagy fogása: egy tehervonatos cseh Búvár. Érdemes megnézni a mozdony mögötti szerkezetet: a cseh vasutat nálam jobban ismerő fórumosok szerint az nem közvetítő vagy védő-, hanem kísérőkocsi, a személyzetnek (a linkért köszönet GOLAZ111-nek!). Hirtelen nem is tudom, mi a megdöbbentőbb: az, hogy abban a kocsiban emberek utaznak, vagy ahogy a Búvár pályakotró lemeze kinéz. Mintha pizsamaalsóban lenne :)

Cseh nyelvterületen újabban divat a motorvonatokat állatokról elnevezni: van CityElefant, RegioShark, és van a képen látható InterPanter, illetve annak régiós változata, a RegioPanter. Elég jellegzetes kinézetű jószágok, látványos "guruló lépcsőház" ablakkiosztással.

A Hercules egyszercsak újra feltűnt, az ellenkező irányba tartva. Mivel elég sokan voltak a vezetőállásokon, úgy tippeltük, hogy valami honosítási próbamenetről lehet szó.

Balra megint RegioPanter, jobbra egy Messerschmitt magyar kocsikkal (is).

Ezek után azt hittem, hogy soha többé nem fogok erre járni, de júniusban mégis úgy esett, hogy egy pozsonyi kitérő után ismét ugyaneme vonal mentén próbáltunk fotóhelyet találni. Ezúttal kicsit tovább haladtunk, Rohatec megállóhelyig. Nem tudom, hogy a nyári menetrend, vagy mi miatt, de ekkor egy olyan típus is felbukkant, amit a tavaszi portya során nem láttunk: a Regionova, mely a mi 6312-esünkre ("iker Bz") hasonlít, ám alacsonypadlós résszel is rendelkezik. Az itt látható három- mellett van belőle kétrészes is.

A festésnél kitettek magukért a tervezők, ezt a vonatot nem lehet nem észrevenni!

Mivel körülbelül negyven fok volt, két fotólehetőség közt a közúti felüljáró alatt próbáltunk menedéket találni. A kamerát néha kint hagytam a napon akkor is, amikor nem jött semmi - őszintén csodálom, hogy túlélte.

Balra egy emlékfestéses Messerschmittet láthatunk, mely a "Szlovák Nyíl" nevű járatról emlékezik meg, amin a mozdony egyik felén látható Tatra motorkocsi közlekedett. Jobbra egy 362-est láthatunk ingavonatával.

És legyen egy kép a vezérlőkocsiról is - nem egy kimondott szépség! A vonat végén itt is egy 362-es dolgozott, valamiféle retrófestéssel.

Az imént látott vonatok és társaik mozgóképen.

A szlovák határon visszalépve a Kis-Kárpátok felé vettük az irányt. Sajnos nem találtunk fotóhelyet útközben, mígnem a fák lombja fölé kikandikáló tetejű teherkocsikat pillantottunk meg egy fölénk magasodó domboldalon. Intersziti meg is találta az oda vezető utat, így hamarosan Dúbrava forgalmi kitérő (nem volt peron vagy utasforgalom) vágányainál álltunk. Bár a tehervonat eddigre elment, nemsokára felbukkant egy személy egy klasszikus festésű Laminátkával.

A következő vonatra viszont elég sokat kellett várni, már csak az egyvágányú vonal miatt is. Miután elzúgott mellettünk ez a jelenlegi színtervet viselő Laminát (lásd jobbra), el is indultunk haza - valahogy annyira kiszívta a nap az erőt belőlünk, hogy nem erőltettük a további fotózást.

Az oldalt ezúttal is egy videóval fejezném be. Ugyan nem csak az itt látható túrákon készült felvételekből áll, de ez talán nem baj.


Vissza az oldal tetejére   Vissza a tartalomjegyzékhez