Jászság Expressz, fotósvonat

Amikor egy ismerősnek említettem, hogy "fotósvonatozni" megyek, értetlenül kérdezett vissza, hogy az meg mi a méltóságteljes hétcollos csillagtök (nem teljesen ugyanezeket a szavakat használta:). Nos: vasútfotózni sokféleképpen lehet. Van, aki minden idejét a sínek mentén tölti, és amikor épp nem jön valami, akkor is azt figyeli, hova lehetne legközelebb fotózni menni. Ez elég kemény hobbi, és ha valaki komolyan csinálja, akkor nem is olcsó, hisz leginkább kocsival érdemes "vadászni" menni, és egy-egy nap végéig lehet, hogy csak négy-öt fotó készül. Sokkal egyszerűbb az ember dolga, ha különmenetet fotóz, aminek ismert (de nem feltétlenül betartott) menetrendje van - de persze különvonatból is sokféle van. Van élményvonat, ahol az utazás a lényeg, és van nosztalgia út, ahol az utazás IS, és a vonatójármű IS. És van a fotósvonat, ahol gyakorlatilag mellékes, hogy odaér-e valahova, a hangsúly azon van, hogy az utasok minél több képet készíthessenek a vonatról. A vonatosszeallitas.hu szervezésében leközlekedtetett "Jászság Expressz" is ilyen volt.

2013 az immár 408-as sorozatnak hívott M40-es éve volt: a nyári fürdős vonatot a 235-ös pályaszámú példány hozta-vitte Győr és Székesfehérvár közt, október 19-én pedig Púpos-napot tartottak Hatvanban. Ennek megnyitója után indult el egykocsis különvonatunk, rövid géptérrel előre (lásd balra), hogy aztán Vámosgyörkön körüljárás után immár jó irányba nézzen a hosszú orr (lásd jobbra).

Innen kanyarodik ugyanis délnyugat felé a 86-os számú vonal Újszász felé. Az első fotómegállás nem indult valami jól: a nap pár kattintás után elbújt - ennek ellenére nem bírtam eldönteni, hogy a fentiek közül melyik kép tetszik jobban. Ha már itt vagyunk, érdemes a kocsit is megnézni: kedvenc Bp kocsitípusom nem csak belülről újult meg, de szürke csíkot is kapott az ablakok alá.

Balra: kicsit csalódottak voltunk, hogy nem a hatvani fűtőház valamelyik másik gépét kapta a vonat, hanem a nyáron szétfotózott-szétvideózott 235-öst, de gondolom, ez számított a legmegbízhatóbbnak. Jobbra: Jászárokszálláson egy Trabant is csatlakozott a spontán diorámához.

Míg Jászárokszálláson várakoztunk, az idő megjavult, az ősz innentől a legszebb arcát mutatta. Nem gyakran járok fotóvonatozni, de eddig ez volt a kedvencem: jó volt a szabadban lenni, és közben néha a V-motort hallgatni! A fentebbi képen egy fotómegállás eredménye, illetve werkfotója látható.

Újabb fotómegállás, a Kékessel, illetve a visontai hőerőmű hűtőtornyaival a háttérben. A második képen nem csak át lehet látni a mozdony alatt, de a küllős kerekek is megfigyelhetők.

Balra: ezt a beállítást is a szervezők találták ki. Lehet, hogy másnak lerágott csont, de én magamtól sose készítettem volna ilyen fotót, pedig hangulatos volt - a közeli dögkút szaga persze egy kicsit kevésbé, de legalább megdolgoztunk az élményért! Jobbra: a Tarna hídja Jászdózsa közelében - itt egy gyors beborulás előtti tizedmásodpercet sikerült elcsípnem, a gép orra még épp meg van világítva, de már terjeszkedik feléje a fotófelhő árnyéka.

Balra: csak ebből a szögből tudtam úgy meglőni, hogy egy fotós se legyen a képen - és így az se látszik, hogy egyetlen kocsit húz a mozdony :) Jobbra: tükröm-tükröm.

Balra: azt hiszem, ez egy fotóáthúzás volt, visszatolatással, viszonylag nagy sebességgel elhúzással, majd ismét tolatással, hogy ne kelljen sokat gyalogolnunk. Jobbra: Jászapáti, ahol az ebédidőt töltöttük. Nem vicc: ide lehetett pizzát előrendelni.

Amíg a várakozás emlékére elmajszolom virtuális hidegszendvicsemet, nézzük meg ezt a mozgóképes összefoglalót az útról! Vigyázat: hat perc, nyomokban gyönyörű motorhangokat tartalmazhat!

Ha már álltunk, lehetett vezetőállást is fotózni.

Mit mondjak, tisztelet annak, aki ilyen körülmények közt dolgozik - itt az ergonómiára még nem nagyon gondoltak a tervezéskor. Igaz, egy gőzös állásánál így is ezerszer jobb lehetett!

Egy műszer itt, egy másik ott, egy harmadik amott - és kicsit a digitális technika is betette a lábát: jobbra az MFB kezelőfelületét láthatjuk.

Fékszelepek és a kilátás.

A piros mozdonyban az a jó, hogy a kék ég és a zöldségek előterében is jól néz ki :)

Balra: elhaladtunk a MÁV jászkiséri Felépítménykarbantartó és Gépjavító telephelye mellett, ott állt ez a szép állapotú, ránézésre múzeumi jellegű plafontapasztó segédberendezés. Jobbra: a filmdíszlet hangulatú jászladányi állomás, ahol megint várakoztunk egy sort a szembejövő személyvonatra.

Újabb fotómegállások a sztyeppén.

Balra: ez már Újszász, ahonnan egy újabb körüljárás után a 82-es vonalon át tértünk vissza Hatvanba. Ezután már fotómegállások se nagyon voltak, plusz az én fényképezőgépem is elérte végső határait. Jobbra: a mozdony gyári táblája. Tulajdonképpen nem is annyira öreg!

Kicsit azért videóztam, mert hangulatos volt, ahogy a saját árnyékunkat kergettük, miközben a laposan sütő nap sugarai átbújtak a mozdony alatt. A hatvani állomáson tolatgatás közben aztán utolsó mintát vettünk a mozdony szépséges hangjából, és hazaindultunk. Éljen a Púpos!

Ezúton is meg szeretném köszönni a szervezőknek az utat!


Vissza az oldal tetejére   Vissza a tartalomjegyzékhez