Hosszú hétvége Felső-Sziléziában I. 

Amióta áprilisban NZA-nak köszönhetően felfedeztem magamnak a felső-sziléziai villamoshálózatot, folyamatosan vissza akartam menni oda. Ezt szeptemberben végre meg tudtam tenni, ismét Jazcoollal, de NZA helyett Interszitivel, aki korábban nem nagyon akaródzott lengyel "sínekre evezni". Most rá tudtuk beszélni erre az útra, és szerintem nem bánta meg :) A dátum úgy lett kiválasztva, hogy részt tudjunk venni a helyiérdekű villamosok elődjének számító vasút megindulásának 110. évfordulóján, amit különmenetekkel és kocsiszíni nyílt nappal ünnepeltek meg.

Bevezető helyett (link a blogomba)

Első nap: kezdetben vala a fény, aztán jőve a szürkeség

Ezúttal vonat helyett kocsival mentünk, ami olcsóbb volt, de még nekem, utasnak is fárasztó. Kora délután értünk oda, és viszonylag hamar nekivágtunk a döcögényezésnek. Először megörültünk, hogy süt a nap, de ez sajnos gyorsan elmúlt, és maradt a fakó szürkeség.

Kiindulási pontunk az örök sziléziai origó, a Silesia Center című bevásárlóközpont volt. Baloldalt az innen Katowice nagyvárosiasan modern részére eső kilátás figyelhető meg, a villamoshálózat egy kivételesen jó minőségű részével egyetemben. Jobboldalt egy kétkocsis Konstal 105Na szerelvény, pár méterrel arrébbról fotózva.

Katowice központjában, a Ryneken aztán rögtön találkozhatunk a vágányhálózat nem annyira jó minőségű részleteivel is. És ez nem valami ritkán használt sínpár: több viszonylat is közlekedik rajta, köztük a részben alacsonypadlósokkal járó 6-os.

Valamiért nem tudom kihagyni a szocialista nagyváros főutcájának szánt Aleja Korfaniegót a fotóbeszámolókból. A jobboldali képen a távolban egyrészt látszik a híres, UFO alakú sportcsarnok, másrészt egy tanuló-szerelvény is. A kék szín - úgy tűnik - újabban a belszolgálati kocsikat jelöli - a Krakkóból érkezetteket és a kék reklámfestést viselőket leszámítva :)

Én korábban azt hittem, a budapesti 1-es villamosvonalon járó Tátrák egymáshoz viszonyított mozgása a maximum, amit még üzembiztosan meg lehet engedni. Nos, tessék megnézni, hányféle irányba mozog egyszerre - egymással ellentétesen - a szerelvény első és második kocsija. Like... wow :O

Baloldalt: a Katowice belvárosából keletnek tartó vonal bizonyos részeit egykor valószínűleg gyorsvillamossá szerették volna tenni. Rég lehetett! Jobboldalt: ez a kép körülbelül visszaadja ennek a vonalnak a hangulatát.

A múltkor NZA elvitt bennünket ahhoz a jó kis egyvágányos villamos-"alagúthoz", most sikerült rajta villamossal is átmenni.

Myslowice egy eléggé lerobbant, de kellemes kinézetű városka, jópofán kanyargó egyvágányos-kitérős villamosvonallal. A jobboldali képen a pályaudvar előtti tér látható, ahol a Katowice felől érkező 14-es vonal, és az innen jókora kitérővel Sosnowiecbe és Milowicébe tartó 26-os villamos találkozik.

Baloldalt: a két említett járat egy jórészt susnyáson át haladó közös hurokban fordul, melyet értelemszerűen két külön irányban hagynak el. Jobboldalt: a 26-ossal Dandówkáig mentünk, ott átszálltunk a 27-esre.

A Kazimierzbe közlekedő vonal egykori orosz területeken halad át, számos faépítésű házat lehet látni útközben. Aztán hirtelen áthalad egy Rózsadomb-szerű villaövezeten, ami után leépült ipari létesítmények jönnek, majd egy pusztaság. A végállomásnál a vasút mellett egy bánya is fellelhető, utassal viszont nem sokkal találkoztunk. A baloldali képen szintén remeknek nem mondható vágányállapotokat láthatunk.

Visszafele menet Sosnowiecben átszálltunk a 24-esre, és ez a választás telitalálat volt. Bár utastömegekkel itt sem találkoztunk, a végállomás (Okrzei) valami tünemény volt: hurokvágány helyett a tuják deltázva fordultak.

A beérkező villamos felhajt az emelkedőre, és a végállomáshoz tartozó személyzet által biztosítva visszatolat/gurul a delta másik ágán. Aztán már csak a felszállóhelyig kell előremenni. Az irányváltások döbbenetesen gyorsan mennek, a pesti T5C5 irányváltó hengere ennyi idő alatt tuti nem állna át. Az is jópofa, hogy a villamosvezető nem holmi hátsó vezetőpultról vezet tolatás közben, hanem előről - a fedezőszemélyzetre és a tükörre hagyatkozva.

Baloldalt: a lazavezeték egy létező szakkifejezés - ezen a képen ennek továbbfejlesztett változatát, a nagyonlazavezetéket láthatjuk.

A "hagyományos" (ráncajtós) Ikarus 200-asok rajongói remekül érezhetik magukat errefelé, mert nevezett pöfögények nem kis számban képviseltetik magukat. Érdemes ugyanakkor megfigyelni, hogy miközben Budapesten újabban a gányolt táblák, nem működő mátrixkijelzők jellemzőek (tudom, a belinkelt példák már pár hónaposak, de azóta csak rosszabb lett a helyzet), ezen a kocsin teljesen jól működik a sötétben is jól olvasható elektronikus kijelző.

A csuklós Ikarusok "hátsórésztelenítésével" készített műhelybuszok szintén jellemzőek a lengyel városokra. Itt épp egy ilyen készül elvontatni megcsonkítatlan tesóját Sosnowiec pályaudvara elől.

És ezzel a vontatós videócskával le is zárnám az első (fél)nap beszámolóját.

Folytatás: Tolnán-Baranyán át Bytom Stroszekbe


Vissza az oldal tetejére   Vissza a tartalomjegyzékhez