Városi és nemvárosi közlekedés
Utazásom célja ezúttal kivételesen nem a villamosok fényképezése volt. Barátnőmet kísértem le vizsgázni, de azért persze terveztem, hogy körülnézek a városban, amíg őt a tudásáról vallatják. Eleinte úgy tűnt, hogy az időjárás a kegyeibe fogadott, aztán úgy, hogy nem, aztán úgy, hogy mégis: hol sütött a Nap, hol beborult az ég, izgalmassá téve a fényképezést, amit bonyolultabbá tettem magamnak azzal, hogy időről-időre kikapcsoltam az automatikát, és kézzel próbáltam eltalálni a megfelelő beállításokat.
Mivel vasárnapról volt szó, a forgalom nem volt túl nagy. Ez azt jelenti, hogy jó sokat kellett várnom két fotótéma felbukkanása közt, de azt is, hogy viszonylag kevés autó állt be a képek témája elé. Helyszíneket továbbra se írok, mivel nem ismerem a várost, webes térképet pedig nem találtam. A képen a 810-es csuklós látható, távolban egy gázbusszal.
Gyorsan egy kép a buszról, hogy ilyen is legyen az oldalon.
Kellemes fasori részlet, ...
... de ha a vágányokat megnézzük, akkor látszik, hogy itt bizony a Nagy Síncakkozók, ...
... azaz Bengálik közlekednek, a képen épp a 814-es.
Valószínűleg hangulatos képeket lehet itt csinálni, amikor a fák már zöldellnek.
A 812-es közeleg, ...
... és lábujjhegyen eloson mellettünk, hogy észre se vegyük :)
A 4-es viszonylat tarjáni végállomására kicsattogtam az előbbi kocsival, hogy lefotózzam 818-at, aki félre volt állva.
Aztán ezerrel vissza a városba, a Dugonics térhez, ahol épp elkezdték szétkapni a Domus előtti térséget.
Közben a 809-as húzott el az orrom előtt; kicsit megviseltnek tűnt.
Keresztezés.
Elágazás.
Csonkavágány.
Csonkaaszfalt. Mivel az előbbi csonkavágány végén nincs ütközőbak, néha megtörtént, hogy a villamos nem állt meg ott, ahol elfogyott a sín alóla - vagy hogy direkt túlment, hogy ráférjen még egy jármű a csonkára?
Aztán uccu vissza a 3-as ideiglenes végállomására, ahol már várt rám a 807-es.
A kétirányú egyvágányozás városi környezetben nekem mindig izgalmas, bár örülök, hogy Budapesten már nem nagyon nehezítik ilyen szakaszok a közlekedést.
Postás sporttelep. A 3-as vonal ezen a végén "elvesztett sínek" kórban szenved, régen ugyanis a vágány továbbment Kiskundorozsmára.
Mivel Dorozsma felé nem sok nyomát láttam a villamos folytatásának, inkább visszafele indultam el. A Fonógyári utat keresztező ív nagy kedvencem volt: gyakorlatilag egyenes darabokból volt kirakva. Rángatott is rajta a Bengáli! A dísztárcsa a sínek közt sajnos a magyarországi utcakép-alapfelszerelés része :(
Folytatás: visszabengálizás a városba, elveszett sín, szóló Tatrák