Szeged, derékig hóban

Click here for the English version / Hier geht's zur deutschsprachigen Version

2012. feburár 4-én Jazzcoollal eredetileg Budapesten akartunk havas életképeket fotózni, de az előző napra beígért havazás elmaradt, és aznapra se sokat ígértek, ezért előző nap elejtettem egy megjegyzést, miszerint inkább Szegedre kellene menni, mert ott állítólag már komolyabb mennyiség leesett addigra. Aztán mivel a nagy nap felvirradtával Budapesten még mindig fekete volt az aszfalt, elindultunk a Nyugati felé...

A befelé jövő szegedi vonat eleve késett, ezért persze az indulás is késéssel volt kiírva. Meglepetésünkre egy Taurus (1047-es... pontosabban új nevén 470-es) húzta, mondtuk is, hogy kár, hogy lefelé nem ez fog menni. A kalauzok a peron végi kocsiktól előre küldték a jónépet, mondván, hogy azok a kocsik mennek majd, a többi marad. Oké, szép befűtött IC kocsikról volt szó, felmásztunk, letelepedtünk. Aztán elindult a vonat, de mondták, hogy ne ijedjünk meg, csak a mozdony jár bennünket körbe, ahhoz kellett a vágányút. De jó, akkor mégis az aranycsapatos Taurus visz lefelé is! Visszatoltak bennünket a peronhoz, ekkor jött a feketeleves: a kalauz most már azt mondta, hogy menjünk a másik végen levő kocsikhoz, mert azok mennek Szegedre, ezeket kiszedik a forgalomból. Hogy miért? Hát, biztos nem azért, mert nem volt elég utas! Rohanás, tolongás... ráadásul a szóban forgó kocsik peronján vastagon állt a hó, ahogy az a jobb oldali képen látható. Köszönjük szépen az illetékeseknek, hogy megkíméltek bennünket a fűtött kocsiktól, és olyanokban kellett utazni, ahol a pottyantós vécé nyitott állapotban befagyott csövén menet közben másfél méter magasra csapott fel a hó, effektíve használhatatlanná téve a mellékhelyiséget :-/ Az szintén csak elindulás után derült ki, hogy a fülkés kocsi csukott ablakán (!) kicsit beesik a porhó - még jó, hogy arrébb tudtam csúszni egy üléssel. A fülke fűtése szerencsére ment, úgyhogy hamarosan ingre kellett vetkőzni a hőség miatt - de kint a folyosón közben jégkockák képződtek az ablak sarkain, tehát az oda kimenetel hidegzuhannyal volt egyenértékű... MÁV, 2012.

Azért leértünk, és csak 10-15 percet álltunk Szatymaz és Szeged közt a nyílt pályán úgy, hogy nem tudtuk, továbbmegyünk-e. De ez a magyar vasútnál már eredmény, mert az előző évek alapján abban se voltunk biztosak, hogy Kiskunfélegyházán túljutunk :) Jobboldalt első aznapi villamosunkat látjuk, a felújított Indóház tér egyes vágányán.

Balra egy ex-potsdami, jobbra egy ex-cottbusi KT4-es. Ahogy látható, itt tényleg szép kis hó volt már, bár ekkor épp csak kicsit szállingózott.

A buszvezetőknek sem volt unalmas napjuk! Reggel nehezen indult be a forgalom (a villamosnál különösen), de mire mi leértünk, működni látszott minden.

Hová is mehettünk volna először, mint a 3F vonalra? A behavazott Szegedet egyébként imádnivalónak találtam (mondjuk hó nélkül is az:), de a tök üres Nagykörút (jobbra) azért furcsa volt.

Vadaspark és Belvárosi temető kitérők. Ahogy az a síntől balra látható, a közúti forgalom nem volt egetverő aznap :)

Hójelentés: a fehér takaró vagy tíz centivel magasabbra ért, mint a magasvágányokon a sínkorona teteje (balra). Jobbra: az ajtónyitás nyoma a megállóperon melletti hóban. Rá nem jöttem volna, mit látok, ha NZA nem árulja el :)

Anna-forrás a Kossuth Lajos sugárúton északnyugat (balra) és a Tisza Lajos körúton északkelet felé nézve (jobbra). Nem nagyon láttuk nyomát annak, hogy a havat elkotorták volna az elmúlt órákban...

... de szerencsére a vaskerekek megtalálták a helyüket.

Valószínűleg a hó miatt, de a 8-as trolit dízelbuszokkal adták ki aznap. Balra egy ex-wuppertali Ikarus 417-est láthatunk, jobbra az SZKT tudtommal egyetlen háromtengelyes Citaróját. A ZIU-kon annak idején nem tetszett ez a fajta festés, de a modern buszoknak szerintem jól áll.

A sorban következő vonal a 4-es volt (a 2-es ekkor még nem volt megnyitva). Őszintén nem irigyeltem a jobboldalt látható 280-as vezetőjét, akinek Mórahalom felé a csuda tudja, milyen állapotú utakon kellett mennie.

Balra: potsdami KT4-es a Szabadkai út mentén, jobbra ugyanő egy T6-os társaságában, már Tarjánban.

A tartalékvágányon álló kocsik nem mozdultak sehová, így rajtuk végig lehetett próbálgatni a fényképezőgép beállításait a rendes fények elérése végett (itt már elkezdett rendesen havazni, amitől elég sötét lett, mozgó kocsit meg nem lövünk hosszú expozíciós idővel). Balra a "hótörő" Bengáli, jobbra az előző napokban elkészült 212-es KT4-es.

Mire visszaértünk a belvárosba, már irtózatosan havazott. Ennek ellenére borzasztóan élveztem, hogy ott vagyok: egyfajta "havas meseország" feelingje volt a csendnek, hónak a szépséges épületek közt. Aztán amikor megszólalt a városháza harangjátéka:

... akkor végképp mesében éreztem magam. Kicsit ugyan aggasztott, hogy elindul-e egyátalán a vonatunk, másrészt viszont szívesen maradtam volna.

Egy kicsit még nézegettük a Híd utcában a havat túró gumikerekűeket, aztán elindultunk a pályaudvarra. Nem volt hosszú ez a látogatás, de az idei év legnagyobb élménye volt eddig!


Vissza az oldal tetejére   Vissza a tartalomjegyzékhez