Városi és nemvárosi közlekedés
Német gépek a tó északi partján 2026 januárjában
A címmel ellentétben igazából inkább tóparti dombokról van szó, de akkor nem jött volna ki az eszperente :) Egy hideg januári szombaton Szántódon kezdtük a napot IC barátommal, hogy megnézzük az éjszaka befagyott jeget feltörő első kompot. Viszont utána nem akartunk azonnal visszamenni Pestre, úgyhogy logikusnak tűnt, hogy az északi parti vonatokat próbáljuk meg minél több helyen elkapni.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Tavaly ilyenkor még nem lelkesített volna fel ez a program, idén viszont már nem a megszokott Csörgők szaladgáltak Füred és Tapolca közt, hanem a Henschelek, melyek irtó gyorsan kedvenc magyarországi dízelmozdonyaim lettek, már úgy értve, hogy a normál forgalomban részt vevők közt. Nem olyan szépek, mint a Nohabok, de lenyűgöző méretűek, és ugyanúgy (de azért nem ugyanolyan) amerikai motor dübörög bennük. Az más kérdés, hogy nem nagyon használják ki a típus képességeit, hiszen 170 km/h-val is húzhatná a vonatokat, csak itthon nincs vasútvonal, ahol ennyivel közlekedhetne (nem dízeles, semmilyen se!). Érdekes, hogy bár nyolcvanas években gyártott gépekről van szó, mennyire modernnek tűnnek a hazai vasúti környezetben! A másik érdekesség, hogy ezek a mozdonyok kezdettől fogva kékek lettek, pedig régen a piros (lehet, hogy narancs - színtévesztő vagyok) volt a dízelek színe.
Ha jól számoltam, a döbbenetesen sovány téli menetrendben (kétóránként ment egy-egy vonat a két irányba) összesen három szerelvény dolgozott, viszont mivel ezek a vonatok körülbelül minden fánál megállnak, kocsival viszonylag egyszerűen el lehet kapni őket többször is - már úgy értve, hogy szabályosan közlekedve. A képen Badacsonylábdihegy megállóhelyet látjuk az 1524-essel.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Az 1526-os halad Badacsonytomaj állomás és Badacsony megállóhely közt Tapolca felé.
Készítettem párhuzamosan haladó mozdonyos videót a Badacsony körül 424-es gőzössel, klasszik Szergejjel és remot Szergejjel, úgyhogy ideje volt egy Henschelt is elkapni ugyanitt! Mivel nagyon hideg volt, nem tekertem le az ablakot, ezért nem volt szélzaj, úgyhogy nem kellett zenét raknom a hangsávra, hogy elnyomjam a dübörgést.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
A balatonudvari megálló utáni enyhe ívet (lásd fentebb) előző télen fedeztem fel magamnak. Ha akár csak egy kicsit is sütött volna a nap, hangulatos lett volna a partra tett csónakokkal!
Retróhétvégék spotterdombja: a szepezdfürdői ív. Általában minden tele van fotósokkal, amikor itt felbukkanok, furcsa volt ez az üresség!
Kicsit arrébb: Balatonrendesen.
Kicsit vadregényesebben nézett ki Zánka-Köveskál Pest felőli bejárata. A nyári összevisszasághoz képest egész harmonikusan néztek ki a szerelvények: csak egy-két kocsitípus volt bennük, két-három fajta festésben (itt a képen például klasszik halbi, klasszik Bmx, új Bmx). Bicikliszállítót viszont nem láttunk, igaz, pont azok szoktak a plusz típusok és/vagy festésminták lenni.
Révfülöpi keresztezés, itt találkoztak a felfelé és lefelé tartó vonatok.
Mivel a fényviszonyok szuboptimálisak voltak, sokszor inkább videóztam fotózás helyett. Ez a filmecske a déli partra is lenéz kicsit, a Tapolcáról Fonyódon át Kaposvárra/Pécsre tartó vonatokat ugyanis részben szintén Henschelek vitték. Személyes véleményem, hogy ez egy egész jól sikerült videó - még magyarázó felirat is van hozzá, amit a "CC" gombbal lehet bekapcsolni.
Tapolcán négy Henschellel is találkoztunk, bár fotózni csak hármat tudtam, mert a negyedik elpöfögött észak felé, mire észrevettem.
Az 1524-es valamivel korábban érkezett Pest felől vonatával, lecsatolta magát, és körbejárta az állomást, ...
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
... hogy a szerelvény másik végére álljon. Az 1504-est nem figyeltem, hogy honnan jött, vagy mit csinált, még az is lehet, hogy tartalék volt.
Az 1523-as nemsokára Kaposvárra indult, a körbejárás után helyére került 1524-as pedig Füredre, ahol vonatát egy villanymozdonynak adta tovább. Business as usual.
Levezetésként: pár kép a bélatelepi Railroad Beachről
A Fonyód részét képző Bélatelepnél a Vár-hegy, az alatta futó országút és a tó közé szorított vasút egyfajta turistalátványossággá vált, amikor 2020 körül a partvédőművet a tóból elvett területen sétányként alakították ki (ilyen volt előtte). Most azonban nem csak a vonatok felé volt érdemes nézni, mert a befagyott vízfelület is gyönyörű volt!
Az emberek egy része szerintem közeli rokonságban állhat a (képzeletbeli) szuicid hajlamokkal rendelkező lemmingekkel, mert bár más se ömlött a tévéből-rádióból-internetből, mint hogy ne menj rá a jégre, csak ahol ki van írva, hogy rá lehet menni, de naná, hogy mindenütt rámentek! Sőt, volt, aki azzal szórakozott, hogy a partról felszedett nagyobb kődarabokkal dobálta a lába alatti jeget. A lába alattit! No comment.
A Balaton nem kacsaúsztató, úgyhogy még megfagyva is hullámzik :)
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Szívesen maradtam volna még, de lejött a csizmám talpa, ami nem annyira volt jó poén ebben az időjárásban. Szerencsére volt nálam váltócipő és váltózokni, úgyhogy nem fagytam meg, de a szóban forgó cipő nem épp jeges-csúszós felületeken járásra szolgált, szóval innentől kezdve némileg korlátozva voltam mozgásomban.
Nem tudom, hogy ezek a madarak eleve itt terveztek telelni, vagy csak olyan meleg volt az ősz nekik, hogy nem húztak el melegebb éghajlatra, de szomorú látvány volt, ahogy tömegesen toporogtak a jégen. Pedig az is lehet, hogy egy nagy lék volt ott, amin keresztül épp kizabálták a halakat a tóból, csak én depizek mindent túl :)
Klassz volt új kedvenc mozdonyaimat havas környezetben látni, ez a bélatelepi naplemente pedig pompázatos volt, de most itt az oldal vége, köszönöm a figyelmet!