Városi és nemvárosi közlekedés
2023-ban elég komolyan rávetettem magam a balatoni hajózásra: annyiszor ugrottam le a tóra, hogy teljesen elhanyagoltam a nosztalgiavillamosokat. Május végén, június elején még tujázgattam egy kicsit, aztán hirtelen már ősz volt...
Az a jó, hogy a települések közt modern hajókkal való közlekedés mellett a közlekedéstörténet is ott volt majdnem minden túrámon. Ez itt például a Balaton nevű csavargőzös, mely a boglári kikötőben van kiállítva, szépen felújítva. Gyerekkoromban is itt volt, eléggé lepukkant állapotban. A hajó 1872-ben a Balatonra épült, de már az évtized végére átkerült a Dunára. Ott dolgozott egészen 1978-ig, amikor selejtezték. Évekig a Lágymányosi-öbölben tárolták, majd 1981-ben Balatonboglárnak ajándékozták. De most nézzük inkább azt, hogy mi mozgott a vízen 2023 nyarán:
Naplementézés a Kelénnel
Régi hajók által szegélyezve Keszthelytől Siófokig, bónusz naplementével
Az Aráccsal Szemesről Akaliba
A Tünde nosztalgiahajó
A Csobánc nosztalgiahajó
A "régi" katamaránok
Badacsony
Füred, a nagyobbik kockasajt
Siófok
Pöffpöff :)
A Szent Benedek motoros
Még két régi vas
Aki valahogy kimaradt: a Jókai nosztalgiahajó
Helka
Aki szerint jó sokat jártam lent, annak itt egy link a statisztikákra, melyek szintén azt mondják, hogy jó sokat jártam lent :) Aki pedig lemaradt az előző részről, itt találhatja meg.
A nagyobb tóparti városokból rendszeresen indulnak egyórás sétahajójáratok. Az utolsó ezek közül általában különleges szokott lenni, mert úgy időzítik, hogy a naplementét az út közepén, a vízről lássák az utasok. Sakkoztam egy kicsit az időpontokkal, hogy melyik járatot válasszam, és végül Siófok mellett döntöttem, bár a Badacsony látványa miatt a boglári és lellei naplementés menet is gyönyörű lehet.
Felültünk hát a vonatra délután, és egy óra nemnagyonsokkal később már ott álltunk a siófoki kikötőben. Gyerekkoromban önálló program volt a levonatozás, most hamarabb lent vagyok, mint amennyi idő alatt életem első munkahelyére beértem otthonról, ami még mindig hihetetlen érzés :) A hajózás eszköze a Kelén motoros volt. Ez a fehér szépség 1891-ben Újpesten épült, majd itt, a Sió partján rakták össze. Eredetileg gőzös volt, majd a hatvanas években dízelesítették. Érdekes módján míg testvérhajóját, a Helkát (őt is látni fogjuk ezen az oldalon) a hetvenes évek végén partra tették (azon verekedett Ötvös Csöpi a Pogány madonnában), ő valamiért megmaradt a vízen, pedig neki is ki volt nézve a hely a szárazon.
A hajó belseje kellemesnek tűnt, de egy szép nyári estén ki akar zárt térben lenni?
Kicsit tartottam attól, hogy megázunk, mert indulás előtt fél órával felhők jelentek meg az égen, és pár cseppnyit esett is, de végül jól döntöttünk, hogy a szabadban foglaltunk helyet:
A szerencsére nem túl zárt felhőzet szerintem még szebbé is tette a látványt! Amikor elindultunk, még világos volt, aztán meglepően gyorsan bealkonyodott.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Sose stopperoltam, hogy mennyi idő alatt fordul át a világoskék ég olyanba, mint amit a fentebbi képen láthatunk, de elég gyorsan.
Meseszerű volt!
Az egyórás út a beszélgetés és nézelődés jegyében telt, de azért néha fotóztam is. Hiába, néha áldozatokat kell hozni: ehhez a hatásvadász beállításhoz például hatvan fokban el kellett fordulnom a székemen :)
Közben rájöttem, hogy nem tudom, hogyan szokás naplementét fotózni: nem mertem a tükörreflexes gép keresőjébe nézni, mert utálok megvakulni, de akkor hogyan látom, mit lát az objektív? Tudom, van kijelzője is, de az nem a valóságot mutatja. Azért szerintem megoldottam a helyzetet.
A nap nem pont akkor megy le, amikor úgy látjuk (lásd még Stephen Fry és Phill Jupitus spontán magánszámát a "QI" című angol vetélkedőben), plusz a domborzat és a felhőzet is bekavar, ...
... de miután naprendszerünk központi csillagának látványa eltűnt a látómezőnkből, még drámaibb lett az összkép, főleg a felhők lyukain átvilágító sugarak miatt. Aztán persze visszafakult minden; ilyenkor egy ideig nem annyira szép az ég, aztán a "kék órával" ismét megszépül, mielőtt teljesen sötét lesz.
Ahogy reméltem, nagyon kellemes estét töltöttünk a Balatonnál. Kár, hogy nem lehet időben elhúzni a naplementét, hogy tovább tartson...
Régi hajók által szegélyezve Keszthelytől Siófokig, bónusz naplementével
Az első néhány balatoni hajóút után felmerült bennem, hogy vajon át lehet-e értelmes idő alatt utazni a tó egyik sarkából a másikba. Néhány héttel később aztán Jazzcool felvetette, hogy végig kellene hajózni a tó egyik sarkából a másikba, úgyhogy kénytelenvoltam útitervet csinálni. Természetesen simán végig lehet menni egy nap alatt, de nem egyetlen járattal, hanem többször átszállva. Mivel modern "vonali" hajókat nézegetni nem annyira érdekes, ebben a bejegyzésben elsősorban az útközben látott régieket mutatnám meg, mert elég sok olyannal találkoztunk. A végén aztán van egy videó magáról az utazásról, magyarázó feliratokkal - örülnék, ha legalább néhányan megnéznék azt is, mert sokat dolgoztam rajta :)
Törpöltem egy sort azon, hogy Siófokról kellene Keszthelyre menni, vagy fordítva, vagy hogy esetleg belefér-e Almádiból indulni vagy oda érkezni, de végül Keszthelyről indultunk és Siófokon végeztünk. Gyorsan meg is vettem a jegyeket. Az első közvetlen IC-vel kényelmesen leértünk, fotóztunk egy remot Szergejt az állomáson, aztán irány a kikötő! Sajnos nem a képen látható Helkával mentünk.
És itt egy másik hajó is, amivel nem mentünk. Ez a Hableány természetesen nem azonos a néhány éve Budapesten balesetet szenvedettel, ráadásul nem is igazi lapátkerekes gőzös, hanem egy 2000-ben épült motoros, mely kinézetében a XIX. század második felének gőzöseit idézi. 2024-ben egyébként felkerült Budapestre.
A nap első hajója, amivel utaztunk a Héviz motoros volt, Balatongyörökig. Onnantól Badacsonyig "testvére", a Keszthely - lásd itt a távolban - vitt bennünket. Az imént látott Hableánnyal ellentétben ez a két hajó valódi veterán, hiszen 1960-ban, illetve 1963-ban épültek. Badacsonyban másfél órás ebédszünet következett, némi vasútvideózgatás kíséretében. A következő etap során modern hajóval szeltük a habokat, a Lelle nevűvel. Nem rossz gép, de azért nem egy váci vízibusz :)
Földvár felé félúton (se) láttuk az oldal elején látott múzeumhajót a boglári kikötőben.
Az 1927-ben épített Tünde motoros a Csongor testvére. 2023 nyarán Balatonlelléről sétahajózott; előbb elment mellettünk, majd visszafordulva "üldözni" kezdett bennünket.
A Földvár nevű ex-szovjet géppel is találkoztunk. Elég jó kis masinák ezek, hiszen lehet teljesen zárt térben, illetve fedett, de oldalról nyitott, és teljesen nyitott részen is élvezni az utazást. Ráadásul elég gyorsak, települések közti járatokon állítólag szereti őket a személyzet.
Földváron hajót cseréltünk: a Lelle otthagyott bennünket.
A csikorgását még egy ideig hallottuk a távolból, mert valamije csapágyas volt :)
Hirtelen az imént látott Tünde tesója, a Csongor is felbukkant. Nem néztem meg előre a menetrendben, hogy mi mozog itt ez idő tájt, úgyhogy nem számítottam rá. Az öböl másik sarkából rohantam át, hogy nap felől fotózhassam - úgy trappoltam közben, hogy szerintem sokan azt hitték, földrengés van.
Így nézett ki ugyanez a hajó 1961-ben. Valamiért ő lett a kedvencem a kis nosztalgiák (Csongor, Tünde, Csobánc) közül.
Mi viszont nem nosztalgiáztunk, hanem a Siófok katamaránnal mentünk tovább, frappáns módon Siófokra - Tihanyréven, Balatonfüreden és Tihanyon át. A három bahartos katamarán közül (a másik kettő a Badacsony és a Füred) ezt 2016-ban totálisan átépítették. Kinézetileg szerintem nem lett szép, de utasként praktikusabb: például teljesen körbejárható, ami számomra fontos szempont, hiszen más típusokon nem lehet 360 fokban ablakok és/vagy kitakaró objektumok nélkül fotózni.
Balatonföldvár extra nagy lombkoronasétánnyal.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Balatonfüred a víz felől úgy néz ki, mint egy világváros. Szerencsére belülről megmaradt kellemes üdülővárosnak, szép villákkal, árnyas fákkal és jó kajálóhelyekkel, de a távolból lenyűgözőnek találom. Szerintem egyértelműen Füred a tó fővárosa, nem Siófok, és nem is Keszthely.
A Siófok - Tihany - Füred háromszögben mozgó többi hajóval is találkoztunk. Mivel itt a legnagyobb a forgalom, csupa nagy gép dolgozik: a katamaránunkon kívül a Szent Miklós és...
... a Szigliget.
Délelőtt tízkor indultunk Keszthelyről, és este nyolckor érkeztünk meg Siófokra, de előtte még végignéztük a naplementét a felső fedélzet hátsó részéről.
.
Nem volt olyan szép, mint két nappal korábban a Kelénről, de azért már önmagában is élmény volt! Ha valaki sajnálja a pénzt a sétahajózásra, nézze ki a menetrendből, melyik vonali hajó megy naplemente idején, az élmény hasonló :)
A Keszthelytől Siófokig eltelt tíz órából hetet ténylegesen is a vízen töltöttünk, ami számomra rekord volt (legalábbis a Balatonon). Bónuszként a Pestre menő vonatok annyit késtek, hogy elértük az egy órával korábbit, mint amivel hazamenni terveztünk! A fentebbi videón az utazásból "csak" 13 percet láthatunk, de az én videóim átlagos hosszához képest ez így is a Hobbit-trilógia rendezői változata. A filmecske az egyik, majd a másik váci vízibusszal indul, rundózunk Bogláron, Szemesen és Földváron, átvágunk a kompok birodalmán, majd megnézzük, ahogy lemegy a nap. És van hozzá felirat is!
Régen Balatonszemes volt számomra a világ (egyik) közepe: jártam itt egyévesen (ezt csak mesélték), négy- és ötévesen (ezekre már nagyon is emlékszem), a kilencvenes évek végén (egy szórakoztató este erejéig), és 2001-ben, amikor ezt a képet készítettem a kikötőben:
Semmi különleges beállítás, semmi fotótrükk: kimentünk a mólóra és exponáltam.
A naplemente látványa ma is megvan, ezek a fura alakú fák a nyugati mólókaron viszont már nincsenek. Valaki nem tudja, milyen fák ezek egyátalán?
Ekkor még a régi felállás volt a kikötőben: a vitorlások álltak nyugaton, a menetrendszerintiek a keletin, az öböl vasútállomás felőli oldalán pedig részben még megvolt a csillevasút, amivel annak idején a halászhajókról rakodták ki a halakat. Volt ez a fura alakú mólószerűség, ott kipakolták az ennivalót a kiskocsira, amit aztán a síneken begurítottak egy falusi ház kinézetű ház udvarára. A sarkon végül egy kioszkban el lehetett fogyasztani azt, amit az előbb kipakoltak.
Ez a kép körülbelül ugyanott készült 2023-ban. Egy hatalmas jachtparkoló lett a kikötőből, ahol kisgyerekként annyit rohangásztam! Szerencsére más látnivaló is van a településen: a Bolondvár környéke még mindig hangulatos, a Margarétában pedig még mindig csodálatos fagylaltokat készítenek: utóbbit ne hagyja ki senki, aki a környéken jár! És ez sajnos nem a reklám helye, pedig bárcsak az lenne :) Most viszont nem ezek miatt jöttem (na jó, kicsit azért a fagyi miatt is), hanem miatta:
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Az Arács egy 3011-es típusú váci alumínium vízibusz 1963-ból. Ilyenből már nem jár több a Balatonon (a Dunán és a Tiszán még van belőlük), úgyhogy örültem, hogy elkaptam. Ez az Arács nem az első vízibusz ezen a néven: 1956-ban már épült egy, de azt néhány évvel később átnevezték, amikor a Dunára került. Ami igazán érdekes: az az Arács is megvan, csak durván átépítve: Wiking néven sétahajózik Budapesten!
Ezt a vízibuszt nem a Bahart, hanem egy magáncég üzemelteti, leginkább rendezvényhelyszínként. Ennek megfelelően a hátsó fedélzet nem a szokásos fapadokkal van tele, hanem úgy néz ki, mint egy kerti party:
Még grill is van! A berendezés feltehetőleg nem déli hőségben hajókázáshoz készült, de el tudnám képzelni, hogy egy naplementézős estén ilyesmi körülmények közt ünnepeljem a születésnapomat. De persze arra is jó volt, hogy áthajózzunk vele a túlpartra, Balatonakaliba, ahová hétvégéken menetrend szerint járt.
A hajó orrában a büfé van, de mi hátul maradtunk chillezni - és szerencsére ott is megkérdezték, mit kérünk inni. Lehet, hogy valami koktél jobban illett volna az alkalomhoz, de én limonádéztam.
Imádom a horgonyrajzolatot az ajtó rácsán!
Végül körülbelül egyórányi hajózás után futottunk be a túlpartra. Nem, a látszat ellenére nem a nádasba... mert ez itt nem nád, hanem sás. Legalábbis a hajósok ezt mondták :)
Az akali kikötő néhány éve rendbe lett téve, de a természet elkezdte visszavenni a területet. Szerintem nagyon jól nézett ki, ahogy a hajó orra belelógott a zöldbe, de a hajósok kevésbé örültek neki. Bónuszként kikötés közben egy Nohabos vonatot is láttunk a pár száz méterrel arrébb levő vasútállomásról elindulni, szóval teljes volt a nosztalgiaélmény: ez a hajó 1963-ban épült, ugyanakkor, amikor az első Nohabok megérkeztek a MÁV-hoz!
Nehéz ezt videón megmutatni, de annak ellenére, hogy nem épp ez a Balaton legérdekesebb része, nagyon kellemes út volt. A motorok brummogtak, a nap sütött, a hajó pedig bájosan régimódi volt. Remélem, hogy jövőre is tudok vele menni (legalább) egyet!
Az 1927-ben Balatonfüreden épített Csongort Almádiban sikerült elcsípnem a nyár folyamán, ugyanakkor épült tesójáért, a Tündéért viszont meg kellett dolgoznom, mert nem bírtam egyik utamba se beilleszteni. Végül egy reggel a tervezettnél korábban levonatoztam Balatonlellére, és vártam egy órát a napon, csak hogy mehessek vele egy kört. Aztán vissza a vasútállomásra, és tovább az aznapi valódi úticélomhoz. Mit meg nem tesz az ember hamszter azért, hogy kipipálhasson egy hajót a listáról :)
Ez a hajó kicsit modernebb kinézetű a szögletes kormányállásával, mint tesója. Érdekes módon a két hajó soha nem volt teljesen egyforma, mert a Csongornak eredetileg nem volt zárt vezetőfülkéje, míg a Tündének igen.
Még érdekesebb, hogy mindkét hajó fatesttel készült; a bejegyzés témáját (a fentebbi kép 1938-as) 1950-ben építették át szegecselt, a másikat '57-ben hegesztett vas testűre. Ennek megfelelően ma pláne nem egyformák, se kinézetre, se belülről. 1945-ben mindkét hajó megjárta a tó fenekét: a Csongort a visszavonuló németek süllyesztették el, a Tündét pedig a saját személyzete, nehogy a németek felrobbantsák. Utóbbival jobban jártak, mert a front elvonulása után kiemelték, és pár nap javítás után újra munkába tudott állni, elsőként a személyhajók közül. A Csongor ehhez képest csak '46-tól járt újra. Érdekes az is, hogy a Tündét a hetvenes-nyolcvanas években vontatónak is használták, uszályokat mozgattak vele.
A Lelle - Boglár (gyerekkoromban ez még egy hely volt: Boglárlelle) partszakasz nem a Balaton legingergazdagabb része, úgyhogy hátradőltem és élveztem a szép időt, miközben megittam a kötelező védőitalt (limonádé). A távolban balra a fonyódi hegyek látszanak, jobbra pedig a Badacsony.
Nem tudom, honnan jön a korlát méhsejt mintája, de imádom.
Boglárnál elhaladtunk a Phoenix nevű kétárbócos cirkáló mellett, melyet Galyatető néven 1956-ban bocsátottak vízre. A hajótest Vácott készült, és valószínűleg nem lesz meglepő, ha azt mondom, hogy alumíniumból. Nem tipikus a Balatonon egy ekkora vitorlás, és állítólag nagyon tud menni, annak ellenére, hogy lassítja a motorhoz tartozó fix hajócsavar.
A Tünde hátsó fedélzetét csak akkor tudtam lefotózni, amikor már mindenki más leszállt. Családi programokra van berendezve, egyedül kicsit hülyén is éreztem magam :)
Jópofa volt, ahogy hátrázva álltunk ki a kikötőből, és farolva álltunk irányba. Kedves kis hajó ez, bár a régimódi Csongorhoz képest inkább a hetvenes éveket idézi.
Igazság szerint nyár elején még nem akartam a Balaton összes közforgalmú hajójával utazni, inkább csak kellemes környezetben akartam kedvenc helyeimet megközelíteni. Aztán úgy esett, hogy nosztalgiahajóztunk egyet Almádiban, és akkor rámjött, hogy ki akarom próbálni a Bahart többi sétahajóját. Is.
Ahogy az előbb írtam, egyedül kicsit furcsa érzés egy alapvetően családok és szerelmespárok által használt járatra felszállni, de egy forró szombaton végül csak elindultam Mariann nélkül a füredi kikötő felé.
A Csobánc a sokadik volt a listámon, pedig őt láttam a leggyakrabban, ugyanis Balatonfüredről indult, én meg arrafelé jártam a legtöbbet. Ez azt jelentette, hogy amikor Siófokról Füredre mentem, Füredről Földvárra mentem, Tihanyrévtől Füredre mentem, Alsóörsről Tihanyrévre mentem, illetve amikor Füredről Siófokra mentem, mindig elúszott mellettem legalább egyszer.
A hajót 1927-ben Újpesten építették, majd Siófokon szerelték össze. '45-ben őt is a vízbe robbantották a németek, de a háború után a Balatoni Hajózási Rt. feltámasztotta. Egyébként ahogy a Csongornak ott a Tünde, a Csobáncnak is van testvére, az egykori Szigliget:
:
Ez a hajó '79-ben Pannónia néven a Dunára került, az elmúlt két évtizedben Budapesten lehet látni. Az ő hátsó része zárt, ...
... a Csobánc fedélzete viszont szinte teljes egészében a Balatonban és környezetében gyönyörködést szolgálja.
Kánikulában az elülső, fedetlen rész kibírhatatlan a napsütés miatt, a hátsón viszont bár nem égsz le, de még mindig finoman szólva nem fogsz fázni.
Oldalt viszont tökéletes az árnyék/menetszél arány - már amikor épp nem fordul a hajó :)
Kicsit őt is megörökítettem mozgás közben. Az a furcsa, hogy bár elvileg olyasmi motorja van, mint a már említett Csongornak és Tündének (csak kettővel több hengerrel), mintha dinamikusabban használták volna. Olyan volt, mintha szinte azonnal tudna fordulatszámot, de akár irányt is váltani.
Következő oldal: katamaránok, egy volt kutatóhajó, és a Helka