Bevezető Tartalom Újdonságok English version Deutsche Version Budapest elvesztett sínei
 

 

életképek
építkezések
kocsiszínek
különmenetek
bemutatók

belföld
külföld

vasút itthon
vasút külföldön
keskeny nyomtávon

elvesztett sín
régi képek

közelről
múzeumok
emlékek
jegyek
hajók
egyéb

youtube

a készítőről
levél írása

énblog

   
 

Bécs villamosai az őszi szürkeségben I.
Köszönetet szeretnék mondani a Wiener Linien-nek a remizlátogatás lehetővé tételéért!

[Click here for the english version!]

Három közlekedésmániás ismerősömmel (Ícé, Mestska, Péter az állat) már egy ideje terveztük, hogy kimegyünk Bécsbe, megnézni az ottani főműhelyt. Sajnos csak szombati napon értünk rá - erre kiderült, hogy a főműhely akkor nem látogatható. Sebaj, gondoltuk, azért kimegyünk, legalább megnézzük, milyenek a MÁV Taurusai (1047-es villanymozdony sorozat) által egészen odáig vontatott vonatok - erre két nappal az út előtt ideiglenesen felfüggesztették az említett mozdonyok ausztriai közlekedtetését. Sebaj, akkor fényképezünk villamosokat az őszi napfényben! Talán mondanom sem kell, hogy egész nap esett az eső, és kimondottan hideg szél fújt. De azért nem hagytuk magunkat!

A Westbahnhof-nál leszállva azonnal felugrottunk egy 58-asra, és elmentünk vele a külső hurokvégállomásig A képen a 4712-es E1-es látható (SGP gyártmány).

Egy c3-as pótkocsi (Lohner gyártmány).

A szerelvény hátulról nézve. Érdemes megfigyelni, hogy a hátsó ajtó háromszárnyú, de ebből csak kettőn közlekedhetnek az utasok.

Ezen a képen az a jellegzetes megoldás is látható, ahogy a forgóvázak le vannak takarva lemezeléssel.

A pótkocsi belső tere olyan, mint egy régi UV-é: sok fa elem felhasználásával készült. Az ülések is funér jellegűek.

A villamosról Pentzing-nél átszálltunk az U4-re, mely az egykori Stadtbahn, a városi vasút helyén lett kialakítva a hetvenes évek második felében.

A megálló modern, a gyalogosátjáró fölötte viszont még a KuK időket idézi. Az is megfigyelhető, hogy a bécsi metró is harmadik sínről szedi az áramot, de alsó tapintással (nálunk az áramszedő felülről ér az áramvezető harmadik sínhez).

Egy metrókocsi belseje: sok ülés és nagy ajtók, utóbbiaknál kézzel kell elindítani a nyitás folyatatát, a kar megrántásával. Ez azért jó, mert a felszíni szakaszokon csak ott van nyitva az ajtó, ahol tényleg szükség van rá - a villamosfotózás után átfázva nagyon tudtuk ezt értékelni!

Ez a megálló 1898-ban szintén a gőzhajtású Stadtbahn-hoz készült, most az 1989-ben átadott U6-os vonal használja. Az U6 igazi hibrid, a DBR metróiroda megőrülne tőle: nevében metró, de eközben hosszú szerelvénybe csatolt villamoskocsikkal közlekedik, hol töltésen levő, hol pedig föld alatti pályán. Egyébként az U4-ről az U6-ra átszállás úgy zajlott le, hogy a peron egyik oldalán leszálltunk a "hagyományos" metróról, a másik oldalán pedig felszálltunk erre. A szerelvények természetesen megvárták, amíg az esetleges utasok átszállnak, nem húztak el az orruk előtt.

Az U6 különlegessége számomra, hogy a '79-től gyártott E6-os kocsik, c6-os pótkocsik, és az új T jelzésű, részben alacsonypadlós járművek, melyeket '94-ben vettek, közös szerelvényekben közlekednek. Persze vannak végig alacsonypadlós szerelvények is, de akkor is figyelemre méltó, hogy a régi és az új technika együtt tud működni, ellentétben mondjuk az UV-MUV vagy ICS-KCSV relációkkal...

Ez a megálló egyébként igen szép példája a Stadtbahn építészetének: egy kis műremek. Akit a történelem is érdekel, egy kis ismertető: a Stadthbahn-t 1898-ban kezdték kiépíteni, a csatornák mellett kialakított folyosókban, frissen emelt töltéseken, illetve néha a kéreg alatt vezetve. A rendszer nem volt sikeres: drága volt, és a gőzösök által szórt korom miatt az emberek nem szerették, ezért aztán 1918 és 25 között megszakításokkal szüneteltették a forgalmat (azaz volt egy év, amikor járt). 1925-ben Bécs városa átvette az üzemeltetést az államvasutaktól, ekkor villamosították, HÉV jellegű szerelvényekkel. A rendszer az évek során itt-ott meg lett csonkítva, és el is öregedett, ezért a hetvenes években metrósítani próbálták bizonyos szakaszait. Az eredményt '76 és 81 között fokozatosan adták át (U4). A nyolcvanas évek végén egy új koncepció bukkant fel: egy olyan dologé, amit itthon valószínűleg gyorsvillamosnak hívnának - ott U6 lett a neve. Ez '89 óta közlekedik. A Stadtbahn régi útvonala már nem járható át végig, az U4 és az U6 mellett az S-Bahn is használja a pályát.

Egy újabb E6-os.

És ugorjunk: az Operánál vagyunk, a Kartnerring-nél, ahonnan a badeni HÉV, azaz a Wiener Lokalbahn (WLB) avagy a Badnerbahn indul.

Itt egy "rövid ULF", azaz az A sorozatú Ultra Low Floor villamos is látható a badeni vasút csuklósa mellett.

Ha a főműhelybe nem is tudtunk bejutni, a Simmering remizbe (Betriebshof Simmering) igen. Ez egy kicsi kocsiszín a Simmeringer Hauptstrasse, azaz a 6-os és 71-es vonalak mellett, így zömmel az ott közlekedő kocsik pihennek benne.

Építészetileg mintha valamelyik régebbi magyar remizt látnám! Ami érdekes: a terület nem volt kerítéssel-sorompóval elzárva!

A két régi csarnok közti vágány.

Egy érdekes vendég: az egyik bérelhető kéttengelyes nosztalgiavillamos, mely csak beugrott ide (nem ide tartozik kocsiszínileg).

Két öregebb E1-es a hatvanas évek végéről. A képen talán az is látszik, hogy mennyire esett az eső (nagyon).

Ez az E2-es éppen kiállt vonalra.

Tovább: következő oldal


© Varga Ákos Endre, hacsak nincs másképp jelölve. Figyelem: az oldalakon található szövegek és képek csak szerzőik engedélyével közölhetők újra!

Vissza a tetejére Vissza a kezdőoldalra